Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

jon. Ehhez a kolozsvári egyetem tanszemélyzetével Szegedre költözött Márki Sándortól is közvetlen biztatást kapott. Márki mellett a gyulai származású, ismert egyetemes történész és diplomáciatörténész Horváth Jenő ösztönözte őt a szakmához való visszatérésre. A város több ismert személyisége és vezetője is támogatással fogadta a trianoni határmegvonás után hátrányos helyzetbe került Gyula múltjának kutatását és népszerűsítését. Scherer első gyulai publikációját 1923-ban írta, a gyulai német családi nevekről. Ettől fogva rendszeresen próbált időt szakítani az eredeti levéltári források, a korábbi helytörténeti irodalom, az 1869 óta folyamatosan megjelenő gyulai sajtó tanulmányozására, mintegy felkészülésként a városmonográfiához. Ezekben az években belekerült a közéletbe is, tagja lett a város képviselőtestületének, 1927-től a szűkebb önkormányzati testületet jelentő ún. állandó választmánynak, 1929-től pedig a vármegyei törvényhatósági bizottságnak. A Hitelbank intézkedésére 1929-ben őt bízták meg a gyulai harisnyagyár vezetésével. A gyártulajdonos bank rendelkezésére a gyulai üzemben bevezetett Bedeaux-rendszer ellen 1932-ben kirobbant sztrájk miatt lemondott a harisnyagyár vezetéséről, oda csak az első zsidótörvények megjelenése után hívták vissza. A második világháború idején több esetben katonának vitték pár hónapra üzemvezetői beosztásából. 1944 szeptemberében a fővárosba menekült, a hadi események miatt ott rekedt, az ostromot Budán élte át. 1945 tavaszán került haza Gyulára s viszszatért a harisnyagyárba, ahonnan az államosítás utáni évben elbocsátották. Ez 1949. február 18-án történt. Ezt követően további zaklatásokban volt része, lakását el is akarták venni. A mind nehezebbé váló években 1948. május 7-én Korényi Ilonával, a gyulai kórház asszisztensnőjével kötött házassága (az anyakönyvvezető előtt két kommunista orvos, Blanár László és Oláh Emil voltak a tanúk) és 1949 novemberében Ferenc fia születése jelentett számára szép harmóniájú családi boldogságot. Mivel a politikai indítékú zaklatások elől felesége sem menekülhetett, s Gyulán megkeserítette az életüket a Scherer Ferencre méltatlanul ragasztott címke, egy kedvező lehetőséget kihasználva 1951-ben, a gyulai lakást is felszámolva, Gyöngyösre költöztek. A Mátra tövében fekvő városban jól érezte magát, gyakran és szívesen járta a hegyeket. Gyulai baráti körével állandóan kapcsolatot tartott. 1978-ban feleségével együtt fiához Szegedre költözött. Idős korában is nyitottan élt, Szegedet is hamar a szívébe fogadta. Ott érte a halál 1987. augusztus 31-én. Kívánságát teljesítve, hamvai a szülőváros földjében, a németvárosi temetőben nyugszanak. Elhunyta után először az 1989. szeptember 27-én tartott emlékülésen adóztak életműve, élete példája előtt a gyulaiak és a városhoz kötődő történészek. Ebből az alkalomból, az 1989 elején megindult szervezőmunka eredményeként került sor a városmonográfia hasonmás kiadására, a gyulai Mogyoróssy János Városi Könyvtár kezdeményezésére és lebonyolításában. Az életrajz és a Scherer Ferenc pályáját meghatározó körülmények vázlata ismeretében mondhatjuk el a legfontosabbakat a városmonográfia születéséről és fogadtatásáról. A kétkötetes munka anyaggyűjtése és megírása közel másfél évtizeden át foglalkoztatta Scherert. A korszerű várostörténet lehetőségének és szükséges voltának gondolatát — mint a bevezető fejezet is leírja — Scherer barátja, Szentes Károly városi főjegyző majd polgármester-helyettes vetette föl, egy nagy károkat okozó, teljesen szakszerűtlen városi levéltári selejtezés után, az 1920-as évek közepén. A szerző kivá-