Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

ször a város saját energiáiból született, önmagáról szóló könyveket tekintjük át, lévén feladatunk a szorosabban vett túri helytörténetírás mérlegének megvonása. (A megye teljesítményének áttekintése eleve egy nagyobb tanulmányt kívánna.) A sort a mi megyénkben is jórészt (pl. Gyulán és Békésen) elvégzett kutatássorozat mezőtúri darabja nyitotta meg: 1952-ben jelent meg sokszorosításban, kis példányszámban a Mezőtúr városképi és műemléki vizsgálata (Bp. 1952. Városépítési Tervező Vállalat), amely igen lényeglátó várostörténeti áttekintést és a település három műemlékének (ref. templom, zsidótemplom, Bolváry-kúria), továbbá tizenegy műemlék jellegű és három városképi minősítésű objektumának szakmai leírását nyújtja. A mezőtúri helyismereti tevékenység nehezen kapott új erőre, részben azért, mert a városvezetés sem szorgalmazta, másfelől a kutató vénájúak száma is kicsiny volt. A város múltja iránti szervezettebb érdeklődés a hatvanas évektől fogva erősödött meg, elsősorban a honismereti mozgalom kereteiben, néhány áldozatkész szervező és kutató buzgalmából, most már a város vezetőinek támogatásával. 1964-ben KÁVÁSI Sándor összeállításában kiadvánnyal emlékeztek meg a 90 éves túri énekkarról. 1971-ben VARGA Lajos tanulmányt közölt a Jászkunságban a századforduló utáni túri munkásgimnázium (a ref. gimnázium tanárai által szervezett színvonalas ismeretterjesztő tanfolyam) történetéről. A tudományos megalapozású történetkutatás irányába döntő lépést jelentett FODOR Zoltán: Oklevéltár Mezőtúr város történetéhez 1205-1864 (Mezőtúr, 1970.) című, sokszorosításban és kis példányszámban, a város tanácsának kiadásában megjelent, vaskos kötete. Fodor, aki hosszú ideig volt a Szolnok Megyei Levéltár szakmai erőssége, már fiatal éveiben, még a háborús iratpusztítások és levéltár-áttelepítések előtt nekilátott a szülővárosára vonatkozó legfontosabb források összegyűjtésének, s ennek jegyében tömérdek másolatot, kijegyzést készített. Huzamos időn át rendeztekutatta a helybeli református egyházi iratokat is, továbbá az Országos Levéltárra is kiterjedt a feltáró munkában. Oklevéltára mindezek nyomán kitűnő forráskiadvány lett, s „melléktermékeként" is számos dolgozatot írt a várostörténet egyes feudális kori kérdéseiről, amelyek kéziratban maradtak. Fodor több évtizedet átfogó, jó történész képzettséggel, biztos latin nyelvtudással végzett kutatómunkája, amelybe testvérét is bekapcsolta, s amelynek egyes eredményeit előadások formájában közzé is tette, már a hetvenes évek elejére könyvvé, a város felszabadulás előtti történetének monográfiájává érett, nagymértékben Kaposvári Gyula megyei múzeumigazgató biztatására. Elhárulván a szerzők személye iránti méltatlan bizalmatlanság, e sorok írójának lektori segítségével a Fodor testvérek a kéziratot lelkiismeretesen kiegészítették a kapitalizmus korára nézve is. Papp János tanácselnök és Seres Attila művelődési osztályvezető érdeme, hogy a város 600 éves jubileumára — Molnár Ernő és Salánki Istvánné szerkesztői közreműködésével — napvilágot láthatott a forrásértékű, új kutatásokra alapozott szintézis: BODOKI FODOR Zoltán BODOKI FODOR Zsigmond: Mezőtúr város története I. (896-1944) címmel. A Békési Elet 1980. évi 1. számában olvasható ismertetésünkre utalással itt csak annyit jegyezhetünk meg, hogy a kötet tömörségét és szakmai színvonalát még inkább dicsérhetjük. A kötetnek a felszabadulás utáni évtizedeket bemutató folytatása — munkaközösségi formában — akkortájt már készülőben volt. Megjelenéséről nem tudunk.