Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM

A MEZŐGAZDASÁG ÉS A PARASZTSORS VÁLTOZÁSAI A DÉL-ALFÖLDÖN A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS UTÁN Történetíróink véleménye általában találkozik az áprilisi törvények sorába tartozó 1848. évi IX. törvénycikkben rögzített jobbágyfelszabadításnak és a papi tized eltörlé­sének (a XIII. törvénycikknek) az értékelése körül. Legutóbb a 150. évforduló tiszte­letére tartott ülésszakon, elsősorban Varga János, Szabad György és Orosz István fog­lalta össze a kutatások mostani állását (VARGA 1998. 5-7.; SZABAD 1998. 37-43.; OROSZ 1998. 54-63.). A márciusi forradalom győzelme után, alapvető társadalmi-gazdasági vívmány­ként, még az utolsó rendi országgyűlésen elfogadott jobbágyfelszabadítás — a mozgal­mas korszak bonyolult hatalmi és gazdasági érdekviszonyait tükröző körülhatároltságá­ban — mérföldkőnek bizonyult hazánk történetében. Érzékeltetik ezt a legfőbb ará­nyok. Kerek számban az ország parasztlakosságának nyolcvan százaléka, a megművelt földterület negyven százaléka szabadult meg egyidejűleg a feudális függéstől, első he­lyen a rendszeres és közvetlen földesúri terhektől (VARGA 1971. 338-346.; VÖRÖS 1976. 42-43.). Ismeretes, hogy a szabadságharc időszakában elkészültek a jobbágyság megszün­tetésének fontos további részleteit szabályozó törvényjavaslatok is, de azok — a szőlő­dézsma eltörlését kivéve — már nem kerültek az első népképviseleti országgyűlés elé. Feltételezhető, hogy azok a frissen választott plebejus népképviselők, akik — főként a sajtóban, saját lapjaikban választóik nyomására már követelték a jobbágyfelszabadítás kiterjesztését, egyúttal a törvény árnyaltabb, életközelibb átalakítását, számottevő eredményt tudtak volna elérni. Egyrészt az áprilisi törvény hatálya alá nem tartozó, vagyis nem úrbéres paraszti rétegek, csoportok — így többek között a majorsági zsel­lérek, a telepítvényesek — helyzetében, másfelől a törvény megszületése időpontjában érvényesült földhasználat, benne az 1848 késő tavaszától újfent nagy feszültségeket tápláló legelőügyek dolgában. Tudvalévő, hogy az önálló követválasztó jogot nyert mezővárosok telkesgazdái, már mint választópolgárok, ebben eléggé egységes követe­léseket fogalmaztak meg. A kormány ezért is jobbnak látta a halogató taktikát, miután a földesurakkal közösen használt legelők kiterjedése hozzávetőleg az úrbéres szántó­terület fele volt, tehát igen jelentős. Mindenesetre az úrbéri jogviszonyok eltörlése az elmondottakkal együtt is meg­valósíthatóvá tette a reformerők vezető személyiségei által programba foglalt előrelé­pést. Megszületett a folyamatos lehetőség — a polgári jogegyenlőséggel együtt — a polgári minőségű, személyes földtulajdon megszerzéséhez, elismeréséhez és védelmé­hez. A földtulajdonhoz kötve az országgyűlési választójog gyakorlását is biztosította a törvény. Másfelől — jó ideig inkább csak elvi keretek között — megnyílott a tér a vál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom