Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.
I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA
emeletes székház építése csak 1944 tavaszán indult meg, s csak 1947-ben jutott el a teljes befejezésig. 56 A modern székházépület helyének kijelölése során a városvezetés porhintésül a szabad választás komédiáját játszotta el a pusztai lakossággal szemben. A pusztaiak véleményét „kutató" gyűlést szinte titokban hívták össze a barackosi olvasókörbe. A legjobban érdekelt és legnépesebb kardoskúti pusztarésznek így mindössze három lakosa szerzett róla tudomást. Ezt a három embert — köztük a szerteágazó bizonyító anyag bemutatásával tiltakozó Juhász Nagy Vilmost — a Pusztaközpont közvetlen környékén élőkből összetoborzott mintegy 25 lakos könnyen leszavazta. 57 A Puszta „közvéleményét" így alig harminc ember képviselte! A város urainak hasonló ravaszkodását tapasztalva a pusztai nép sem ment a szomszédba egy kis furfangért, ha közvetlen érdekeit szolgálhatta vagy visszavágásra nyílt alkalma. Szemléletes példája ennek a kardoskúti ménlóistálló létesítésének históriája. Amikor a pusztai gazdák a vásárhelyi méntelep parancsnokától fedező mének kihelyezését kérték, a parancsnok azt a tanácsot adta, hogy az államtól igényeljék a szükséges istálló építését. Ehhez a városnak telket kellett adnia. Városi telek viszont csak Pusztaközponton volt. Miután a gazdák jól tudták, hogy a város aligha fog e célra Kardoskuton telket venni, titokban pénzt gyűjtöttek, megvásároltak Kardoskuton 400 öl földet és se szó, se beszéd a város tulajdonába bekebeleztették telekkönyvileg is. Amikor a hadsereg lótenyésztési osztályát vezető tábornok Vásárhelyen járt, a kardoskútiak küldöttsége felkereste és előadta a kérést, hivatkozva arra, hogy a városnak e célra alkalmas telke van Kardoskuton. Endrey polgármester — aki szintén jelen volt — rögtön tiltakozott, mondván: a város csak Pusztaközponton rendelkezik telekkel, a ménistállót oda kell építeni. A küldöttséget vezető Juhász Nagy Vilmos erre „felvilágosította" a polgármestert, s felmutatta a telekkönyvi kivonatot. Hozzátette még: „van telke a városnak Kardoskuton, amit mi ajándékoztunk a városnak, mert mi nemcsak kérünk, hanem áldozatot is tudunk hozni". A modern istálló rövid idő alatt fel is épült ezután. 58 A városvezetés — elsősorban a polgármester — és a kardoskútiak ellentéte a harmincas évekre teljesen elmérgesedett. Annyira, hogy a polgármester „várospolitikai érdekekre" hivatkozva a legkülönbözőbb ügyekben igyekezett gáncsot vetni a pusztaiaknak. Jellemzésül ide kívánkozik a kardoskúti templomépítések története. A Puszta keleti felében csak szórványban élő katolikusok részére a harmincas évek közepén püspöki adományból templomot akartak emelni Kardoskuton. Meg is történt a szükséges terület megszerzése. Ekkor a polgármester közvetlen beavatkozására a vásárhelyi katolikus egyháztanács megakadályozta az építést, mert azt nem Pusztaközpontra tervezték. A város magatartását látva a kardoskúti katolikusok egy része dacból 56 CSML Hmv. Tanácsi ir. II. 3035/1924. alapsz. és II. 876/1940. alapsz. 57 JUHÁSZ NAGY VILMOS: „A pusztai városháza története" i. m. 53 Juhász Nagy Vilmos: „A kardoskúti ménlóistálló létesítése" c. feljegyzése a Szántó Kovács Múzeumban.
