Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA

zélés kivételével.

31 1923-tól kezdve Kardoskuton, Cinkuson és Mágocsoldalon is megszervezték a „központokat", ahol járlatot lehetett íratni, kérelmeket lehetett beadni, felvilágosítást és eligazítást lehetett kapni. Ezek az intézkedések valamennyit kétségkívül teljesítettek a külterületi lakosság régóta hangoztatott, jogos kéréseiből, részint az ügykörök töredékének decentralizálása, más oldalról pedig a „központok" szaporítása, könnyebb elérhetősége révén. Mindezt azonban a legolcsóbb és legtakarékosabb módon oldotta meg a város: Csak Kutason és Pusztaközponton tartott alacsonyabb beosztású tisztviselőt, a többi „központban" — igen szerény díjazás mellett — a tanyai tanítókra bízta a közigazgatási ügyvitelt, beleértve a járlatírást is.

32 A városi apparátusnak ezek a kinyújtott csápjai még ebben a formában is hasznosnak bizonyultak, de kevés volt belőlük. 1924-ben ezt látva a szociáldemokrata ellenzéki törvényhatósági bizottsági tagok további 8-10 tanyaközpont szervezését javasolták. A közgyűlés úgy határozott, hogy a törvényes rendezést a belügyminisztertől várja.

33 Vásárhely — bár a trianoni Magyarország mindössze tíz törvényhatósági városának egyike volt — a húszas-harmincas években még az első világháború előttinél is súlyosabb fenntartási gondokkal küzdött,

34 így minden létszámfejlesztést vagy más megoldást, ami anyagi kihatásokkal járt, kerülni igyekezett. Az 1921-ben felvázolt tervek közül 1927 elején végre megvalósult négy külterületi telefonállomás, köztük egy a kutasi, egy pedig a pusztaközponti orvosi lakásnál.

35 A Puszta helyhatósági igazgatásának fejlődése és a Puszta további sorsát illető elképzelések szempontjából is jelentősnek kell tartanunk — mint elvi alapvetést — az 1927-ben született, általános jellegű belügyminiszteri intézkedést a tanyai közigazgatás megjavítása ügyében. Az év májusában, Gesztelyi Nagy László összeállításában, igen reális és hozzáértő, a tanyavilág érdekében mielőbbi cselekvést kívánó javaslatokat vitattak meg a tanyás törvényhatóságok közigazgatási vezetői,

36 majd július 1-én megjelent a 33.307/1927. III. BM. számú körrendelet.

37 A belügyminiszter lényegében a Gesztelyi Nagy által megfogalmazott elképzeléseket kívánta megvalósítani. Kötelezte a törvényhatóságokat a tanyakérdés megvizsgálására és ezzel kapcsolatos fejlesztési terveik kidolgozására. Az előremutató elgondolások a nagyobb tanyás települések ellenállásán szenvedtek hajótörést.

38 A tényleges intézkedéseket a megyéktől és a törvényhatósági városoktól várta a belügyminiszter, 31 CSML Hmv. Tanácsi ir. II. 3997/1918. alapsz. Hmv. Tvh. biz. közgy. jkv. 286-1921. 32 SIMONFFY FERENC i. m. 44-46. 33 CSML Hmv. Tanácsi ir. II. 3035/1924. alapsz. 34 Vö. SÁRKÁNY BÉLA: Mezőgazdasági városaink elesettségének okai. Kecskemét, 1928. — Jellemző, hogy Vásárhely 1936-os költségvetési kiadásainak 54%-át emésztették föl a tisztviselői-alkalmazotti fizetések és a nyugdíj-hozzájárulás. (Vö. FEJÉRVÁRY JÓZSEF: Hódmezővásárhely. In: Vármegyei szociográfiák. Csongrád vármegye. S. a. rend.: Csíkvári Antal. Bp., 1938. 31.) 1944-ben 125%-os volt a vásárhelyi pótadó. 35 Hmv. polgármesterének évi jel. 1926-ról. Hmv. 1927. 17. Ua. 1927-ről. Hmv. 1928. 9-10. 36 BML Békés vm. főisp. ált. ir. 322/1927. 37 BML Békés vm. főisp. ált. ir. 601/1927. Közli: GESZTELYI NAGY LÁSZLÓ: Magyar tanya. 2. kiad. Kalocsa, 1928. 250-258. 38 BENISCH ARTÚR: A tanyaközségek kérdése. Magyar Szemle, 1929. (VI. k.) 137-138.