MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései 1984

1984-03-21 VB_699 - 1984_VB 699/13

hogy minden óvodáskorú, és nem úgyszólván rászorult gyerek, nehéz dolog azt dolgot eldönteni, hogy rászoruló, vagy nem rászoruló, minősiteni, de ahhoz, hogy kilépjenek abból a közegből, azt vala­mikor a gyerekkorban kell elkezni, és rendkivül megerősitett oda­figyelésre van szükség, óvodás korban, vagy a kisiskolás korban lehet feléjük a legtöbb olyan információt közvetiteni, ami mégis­csak megerősiti bennük, hogy van egyfajta életforma az otthoni környezetükben, és van egyfajta életvitel, ami elvezeti szorgal­mas munkával, vagy másféle ráhangoltsággal, egy más irányba veze­ti el őket. Én nagyon erősiteném az óvodába járást megoldani min­den cigánygyerek esetében a velük való rendkivüli foglalkozást, szervezett és jószándéku foglalkozást, és hasonlóképpen az isko­lában. Én ezt alapkérdésnek azért tartom, mert ha tizenéves gye­rek megkapja azt az ellenhatást, ami netalán ami feltétlenül az ő irányultságát befolyásolja, akkor azok, akik hadrafoghatók, a­kik ráhangolhatok egy másik életvitelre, mindenképpen tizenéven keresztül összeszedhetik azokat a tapasztalatokat,ismereteket, és egyre több lesz, aki netalán a másik utat választja, tehát a szorgalmas dolgozók közé sorol be. Felvetődött bennem egy olyan gondolat az idős lakossággal kap­csolatban, a 4. oldalon kulturális ellátás kérdését fejtegeti az anyag, minimális igény jelentkezik igy fogalmazott Becsei elvtárs az anyagában, ennek sok oka lehet, hogy miért jelentkezik minimá­lis igény, és ha nagyobb igény lenne el tudnánk-e helyezni ezeket az időseket, külön helyeznénk el ezeket az időseket, vagy a többi lakossal együtt, a többi lakos el tudná-e viselni. Hunyadi György elvtárs: Tisztelt Végrehajtó Bizottság! Egyetértek azzal, amit Kardosné elvtáranő megfogalmazott alapgondolatként, az óvodáskorú gyerekek vonatkozásában. Ugy mondanám, akinek a fe­lesége ezekkel óvodáskorú cigánygyerekekkel foglalkozik, elég sok van nálunk, az anyagból is kitűnik. Véleményt mondani, erről be­szélgetni, ugy gondolom lényegesen könnyebb, mint a gyakorlatban megvalósitani. Nagyon sokat beszélgettünk a feleségemmel, az anyag kapcsán is erről a témáról, hogy egyrészt a gyerekeket bevonni az óvodába, vagy az iskolába nagyon nagy erőfeszítések árán lehet. Elmondok példaként egy-két családlátogatást ; én nem részletezem, hiszen valamennyien el tudjuk képzelni, hogy cigány miliőbe egy családlátogatást megtenni mit jelent, végig csinálni egy óvónőnek, egyedül bemenni abba a lakásba, abba a környezetbe, és hát meggyőz­ni a szülőt, hogy mégiscsak az lenne a fontos, hogy a gyerek óvo­dába járjon, vagy akkor is kimennek, aki ugyan járt óvodába, de valamilyen oknál fogva elmarad a gyerek, meggyőzni a szülőt, hogy igenis a gyereknek a közösségbe helye van, hallatlan nagy hivatés­szeretetről tesz tanúbizonyságot, és azt hiszem, hogy felelősséget is. Az anyag is ennek megfelelően, és a feladatrész is ennek meg­felelően foglalkozik ezzel a témával, és azt hiszem ezt kiemelten kell kezelni a jövőt illetően is, tendenciában az anyag.is ezt tükrözze* A felnőtt cigánylakosság tudatformálsában én azt hiszem akkor leszünk reálisak, hogyha azt fogalmazzuk meg, hogy sokat nem tudunk tenni, van egy sor szabály, jogszabály, amely őket a­zért determinálja, itt nekünk a fő hangsúlyt a cigánygyerekek ne­velésére kell tenni. Én odáig is elmennék, az anyag is foglalko­zik valami 15 %-ban a kimutattaknak a számaránya az általános is­kolából, hogy talán nem is lenne haszontalan dolog, ha lejjebb vinnénk esetleg a mércét a cigánygyerekeknél az általános iskolá­ban, hogy sikerélménye legyen, hogy egyáltalán mondhassa azt a társadalomban, ha elmegy munkát vállalni, az általános iskolája rnsy Vo n « w

Next

/
Oldalképek
Tartalom