MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései 1982
1982-07-28 VB_654 - 1982_VB 654/12
- 4 - , A megye értelmisége ma már lényegében uj , a szocialista társadalmi viszonyok között nevelkedett értelmiség. Döntő többségük elsőgenerációs, ennek tudható be, hogy erősen kötődik a többi dolgozó réteghez, megyénkben elsősorban a parasztsághoz, érződik rajta a szociális környezeti hatás, amelyből elindult. Ez megfigyelhető az egyre növekvő számú és jelentőségű társadalmi csoportoknál is, az alkalmazotti ré tegnél. A megye értelmiségének fontos, uj eleme a szocialista társadalom épitése időszakában kialakult műszaki- és agrárértelmisé g.Az uj értelmiség jelentős szerepet nyert a lakosság életében, s relative csökkent a hagyományos értelmiség szerepe. Az értelmiség élet körülményei általában jobbak, mint a többi társadalmi rétegé, bár élűiről egyes rétegei között nagyok az eltérések, különösen a pályakezdők esetében. A megye különböző társadalmi csoportjai nagyon fontos tulajdonsága, hogy szorosan kötődnek egymáshoz nemcsak múltjukban ,hanem jelenükben- jövőjükbenis, a különböző rétegekbe való átkerülés nem jelent teljes elszakadást, megmaradnak, élőek, elevenek kapcsolataik, s nemcsak életmódjuk szocialista tartamában közösek, hanem őrzik osztályuk korábbi sok hagyományos, formai tulajdonságait, bár azok is változnak az uj társadalmi- gazdasági viszonyok változásain. II. A SZOCIALISTA ÉLETMÓD JELLEMZŐ VONÁSAI BÉKÉS HEGYÉBEN A szocialista társadalomépités megyei sikerei, az országban végbement változásokkal összhangban, magukkal hozták a szociális*--' életmód ki alakulását is, ami általánossá vált a megye lakosságán^minden rétegében, alapvetően meghatározza életét. Ez azt jelenti, hogy szocialista módon dolgozik, vesz részt a politikai közéleti munkában és a szabad idejét is ezeknek megfelelően tölti el. A szocialista életmód fejlettségi szintje azonban nem vonatkoztatható el a társadalmi fejlődés jelenlegi állapotától, nem lehet az életmóddal szemben támasztott elméleti követelményeket, a szocialista ember ideáltipusát egy- az egyben átvinni a mindennapi gyakorlat mércéjévé,mint elvont és éppen ezért általános mércét, mivel az figyelmen kivül hagyja a gyakorlati élet konkrétságát, a jelen helyzet egyedi sajátosságait.
