MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései 1979

1979-10-24 VB_583 - 1979_VB 583/8

- 7 latban. Szóval, ezt nyiltan és őszintén el kell hogy ismerjük, hogy a munkaerő-gazdálkodásra, annak javitására talán nem fordítottunk annyi energiát, mint amit az megérdemelt volna. De ez, azt gondolom mostmár nem lehet vita tárgya, hanem előre kell tekintenünk, ezért teljesen osztom a véleményem az elvtársakkal. Különösen azzal a javaslattal, amit a Csatári elvtárs emiitett, melyet esetleg már korábban is megtehettünk volna. Egészen konkrétan arra gondolok, ahhoz, hogy feloldjuk a munkaerő és a munkahely közötti feszültséget, annak az elsőlépése az, hogy felmérjük, mennyi a rendelkezésre álló munkaerő, mennyi a szükséges munkahely, az a bizonyos l5-2o %, amiről Kádár elvtárs annak idején beszélt, hogy egyik probléma az Magyarországon, hogy l5-2o %-kal több a munkahely, mint ami szükséges lenne. Magyarul sokkal nagyobb a választási lehetőség, mint ami indokolt volna. Tehát itt kell elkezdeni a dolgokat. Fenntartva a szabad munkavállalás jogát, de azért mostmár el kell jutnunk odáig, hogy a munkaerő-gazdálkodásban az uj helyzetnek, az uj viszonyoknak megfelelően kell, hogy végezzük a gyakorlatot. Arra gondolok, hogy annak idején, amikor a mezőgazdaság átszervezése végbe ment és fokozatosan szabadult fel a munkaerő, akkor nekünk ahhoz politikai érdekünk fűződött, hogy ezt a munkaerőt foglalkoztassuk. De akkor nem elsősorban a hatékonyság, meg a minőség stb. oldaláról vizsgáltuk, hanem egyáltalán szociális meggondolásból, hogy a családi jövedelmeket növeljük. Na de elvtársak, ma már egy olyan helyzet alakult ki, amikor nemcsak politikai érdekünk, hanem gazdasági érdekünk is fűződik ahhoz, hogy mi a munkaerőt mennyire hatékonyan foglalkoztatjuk. Ezért tehát mindenképpen gondoskodnunk kell arról, hogy a termékszerkezet átalakításával összhangban a munkaerőt üzemen belül, üzemek közötti szervezett átcsoportosítással biztositsuk. Ez feltételezi a politikai előképzést és az átképzést is. Azokban az iparágakban, meg azokban az üzemekben, melyeket ez érinti. De ennek az a kiinduló alapja, mégegyszer mondom elvtársak, hogy fel kell mérni, mennyi a munkaerő és mennyi az indokoltan szükséges munkaerő. A másik dolog, amit szeretnék megjegyezni elvtársak, itt többen szóvá tették, legélesebben a Klaukó elvtárs, teljesen osztom a véleményemet, az előterjesztésben is szó van erről, hogy a szabad munkavállalás jogát fenntartva meg kell követelni a munkaviszonnyal járó kötelezettségek teljesítését, a fegyelmezett és jó minőségű munkát. Mert ez a másik oldal és ide tartozik a bérezés is, amiről itt több elvtárs is szólt, a differenciált bérezés. Szintén az előbb emiitett országos értekezleten hangzott az el, hogy több helyütt és nem kevés helyen a bérek differenciálását, illetőleg a teljesitmény-bérezést, a differenciált bérezést azzal háritják el maguktól, hogy a jelenlegi bérrendszer erre nem ad lehetőséget. Ezt bebizonyították és nem vonom kétségbe, hogy igazuk van az elvtársaknak, hogy a jelenlegi bérrendszerrel is lehet differenciálni. Amiről Csatári elvtárs is szólt. Csak bátrabban kellene ezzel élni. Ahogy ezt Irháziné elvtársnő is mondta. A következőket javaslom elvtársak: A feladatokat az előbb emiitett kiegészítéseket, tehát az Apáti elvtárs által mondott kiegészítéssel, Klaukó elvtárs által elmondott kiegészítéssel, Csatári elvtárs által, Szabó elvtárs által elmondott kiegészítéssel fo-