MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései 1973
1973-10-17 VB_434 - 1973_VB 434/7
Visszatérve a novemberi határozatra - nagyon fontosnak tartotta: az üzemi demokrácia szélesítésének helyzetével kapcsolatos kérdéseket. ELmondta, hogy a munkások politikai nevelésének kulcskérdése az oktatás, a munkahelyi üzemi domokrácia kérdése. Nagyon fontosnak említette itt a szemináriumokat, pártoktatást, szakszervezeti oktatást, de ha ez nem párosul a munkahelyi demokrácia fejlődésével, akkor az "féllábas" lesz, a politikai egység nem valósul meg. Hogyan lehet megítélni ezt a tevékenységet. Országos tapasztalatként elmondta, hogy az alapszervezetek jó része az üzemi demokrácia fejlesztését szakszervezeti feladatkánt fogják fel, nexn veszik figyelembe, hogy az alapvető pártpolitikai munka és minden pártszervezet politikaileg felelős azért, hogy ezen a területen hogyan haladnak előre. Ha nincs ilyen szemlélet, akkor nem kell irni róla - a helyi kérdéseket ezzel kapcsolatosan nem ismeri -. Megemlítette, hogy a technikai forradalom korszakát éljük, a közgazdasági szemlélet a lényeges és közben a dolgozókkal való mindennapos foglalkozás csökken. A vezetők figyelme elterelődik arról, hogy beosztott dolgozóik vannak, akiknek problémáival, véleményével, javaslataival is foglalkozni kell. Ha van ilyen; érdeméé lenne ezt is bemutatni* Vagy a termelő szövetkezetek pártszervezeteinél vagy ahol vannak alapszervezetek; ilyen esetekben hogyan tudják a termelési tervekben, célkitűzésekben a párt gazdaságpolitikáját érvényesíteni. Mindezeket a kérdéseket nem azért vetette fel, hogy részletesen kell velük foglalkozni, de ajánlotta egy-egy mondat erejéig jelezni. Ham szükséges bizonygatni, alátámasztani, hanem a legjellemzőbb dolgokat kiemelni, országos tapasztalatként elmondta, hogy a politikai munka - érdekesen - ugy jelentkezik, mintha csak az értekezleteken, tanácskozásokon kellene, hogy megtörténjen. Világos, hogy az értekezletek, aktivaülesek fontos fórumai a politizálásnak, de a politizálás a kommunisták részéről a mindennapi emberi kapcsolatokban kell hogy jelentkezzen. Ahol dolgoznak, ott kell kiállni a párt politikája mellett, s ez alapvető! Mivel értekezletet keveset lehet tartani munkaidő után - ezt a közlekedési eszközök, s más befolyásolja -, akkor elmarad a politizálás? Az értékelési szemléletünkben meg kell mondani, hogy ki az aktiv párttagi aki felszólal egy-egy értekezleten? Az világos, hogy az aktivitásnak csak egy megnyilvánulása ez. A legdöntőbb azonban az, hogy az ő munkahelyén, körenyezete formálásában hogyanvesz részt. Ha nem becsülik a mindennapi emberi érzés kapcsán folytatott politikai munkát, akkor azok kerülnek előtérbe, akik "mozogni " tudnak munkaidő alatt. Szolnok megyében ezzel kapcsolatosan helyesen fogalmaztak, hogy "alkalmazotti burok" alakult ki az alapszervezeti vezetőség körül. Ezért van sokszor az, hogy a pártvezetőség összeállításánál harcolni kell a fizikai munkások száraarányának növeléséért, mert azt mondják: "ki fog nekünk akkor munkaidő alatt mozogni". Ezzel a kérdéssel is érdemes lenne foglalkozni. Sürün elhangzik, hogy a pártszervezetek nem foglalkoznak ideológiai kérdésekkel. Biztos abban, hogy a kommunizmus alsó fokán sem elmélettel fog foglalkozni egy párttag. lem is lenne jó. Ez a pártoktatás kérdése, amely az alapképzést biztositja. Az eszmei kérdéseket illetően példát emiitett egy dunántúli megyéből, melynek következtében elmondta, hogy például másképp kell kezelni amikor egy párttag jár el vallásos szertartásokra, ás másképp, amikor a családja, felesége jár el és még nem tudta meggyőzni feleségét. Itt már lehet eszmei harcot folytatni. Ugy kell
