MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései 1969
1969-01-10 VB_314 - 1969_VB 314/7
f) nem szabad engedni a pártnak a szociális nyomásnak, mert akkor egy politikai tokát járatunk le. Az elesett embereken segitsünk, de ne azzal, hogy elismerjük régi párttagságát , mert ha a valóságot nézzük, mindenki tudja, hogy Magyarors zágon a felszabadulás előtt mennyi ember tekinthető párttagnak, A Vörös Katonák kérdésével kapcsolatosan az van vázolva, hogy helyes lenne ügyeiket az internacionalistákéhoz hasonlóan rendezni, JSz elképzelhetetlen! Azért kérdeztem, hogy mennyi lehet akit vöröskatonakánt tartanak nyilván Békés megyében, mert nagyon sok olyan ember van, aki a Vörös Hadsereg soraiba bekerült, részt vett a harcokban, mely igen tiszteletet érdemlő dolog, azonban óriási ártékrendbeni különbségek vannak emberenként. Éppen ezért minden katonát, amely a Vörös Hadseregben harcolt, egyféleképpen elismerni helytelen lenne, s ez már népgazdasági problémát is okozna. Semmiféle olyan elképzelés, lehetőség nincs, ho^y az 50 éves évforduló alkalmával ilyen akciót hajtsunk végre. A nyugdijakkal kapcsolatosan; amit sajátos eszközökkel lehet, segiteni kell - tanács, VB. hozzájárulással, azonban a nyugdijakon két szempontból generálisan változtatni nem lehet: 1,/ A nyugdij Magyarországon nem egy szűk embercsoportnak a dolga. 2./ A régi párttagok nyugdijának megállapításakor a párt egy elvet kimondott, melyet tartani kell: "A pártnyugdij sokkal több nem lehet, mint egyébként az egyén társadalmi helye munkája jelentene "« Furcsa lenne, ha valaki érdemein felül kapna nyugdijat. fízt a mi társadalmunk még nem birja ás nem is lenne igazságos. A lakáskérdés után második legnagyobb gondunk a nyugdij. Nyári elvtárs sok olyan dolgot mondott, melyet nagyon komolyan gyakorolni kellene. Sokszor a régi párttag elvtársak nem a forintokért elégedetlenkednek, hanem nem árzik hogy élnek, hogy szükség van rájuk. Be kellene vonni a mindennapi életbe őket, nem olyan követelményekkel fellépni, hogy minden taggyűlésen ott legyenek. Az ifjúsági szövetséget is jobban aktivizálni kellne ebben a vonatkozásban is. Felmerült itt egy olyan gondolat, melytől - amennyire csak lehet álljanak el az elvtársak. Ilyen a veterán elvtársak párt-, állami szociális intézetekbe való irányitása. Országosan nincs, azonban Budapesten két ilyen intézet van, de megszüntetjük. Ez nagyszerű humanista gondolat jegyében jött létre, hogy akinek nincs senkije, az jó körülmények között élje le a hátralévő éveit. Azonban a létrehozásával minden az ellenkezőjére fordult, mint amit a párt akart. iázeknek az embereknek az életet megrövidítettük, megkeserítettük j állandóan vitatkoznak, nem ismerik el egymás tettét, a dicsőségen "marakodnak". Tehát, ha az ilyen egy tipusu embereket egy helyre koncentráljuk, az ellenkezőjét tesszük, mint amit akarnánk. Mindent meg kell tenni a lehetőségekhez mérten, hogy ezeket az embereket segitsük, s ne az intézetek felé irányitsuk, hanem segitsük elő, hogy a hozzátartozók gondoskodjanak róluk, A jelentést elfogadhatónak tartom azzal, hogy egy kicsit határozottabban, es konkretikusabban kell fogalmazni az egyedül élő elvtársak gondoskodásáról, tízeket helyenként tudják az elvtársak, ás azoknak a pártbizottSágoknak kell feladatul tűzni.
