MSZMP Békés Megyei Pártbizottságának ülései 1987

1987-07-09 PB_161 - 1987_PB 161/4

- 3 Ha a párt majd erőt érez magában arra, hogy a kibuvási lehetőségeknek elállja az útját, akkor majd a figyelem nem a kibúvók keresésében, hanem a feladatok igazi megoldásában fog érvényre jutni. Azt hiszem, hogy a feladatok bármilyen súlyosak, meg kell velük birkózni. Akiknek a feladata a végrehajtás, erre készüljenek fel komolyan, a párt pedig érezzen erőt arra, hogy ennek a végrehajtásnak továbbra is jó útmutatója legyen. DR.MARQTHY LÁSZLÓ ELVTÁRS: Kedves Elvtársnők, kedves Elvtársak! Örülök, hogy a pártbizottság i lyen fontos napirendet tárgyaló ülésén részt vehetek. Szeretnék az elmondottakhoz társulni, előre bocsátva azt, hogy Szabó Miklós elvtárs nagyon pontosan, részleteiben is nagyon hűségesen adta vissza mindazt, ami a Központi Bizottság ülésén történt, a hangsúlyait is arra vonatkozóan, hogy a helyzetre és a teendőkre milyen megítélések tartoznak, és fogalmazta meg a végén azt a teendősort, amellyel a megyei pártbizottságnak és a megyei pártszerveknek kell foglalkozni. Előre szeretném bocsátani, hogy a helyzet megítélése, a politika formálása és a teendők tulajdonképpen együtt jelenthetik a kibontakozást, ezeknek egy nagyon egységes kezelése, illesztése, sorának és eszközének a megkeresése és megteremtése vezet eredményre. Amit az elhangzottakhoz és leírtakhoz hozzá szeretnék tenni, egykicsit visszatérve az állapotok megítéléséhez és a teendőkre vonatkozóan szeretném megtenni. Ami az állapotokat illeti, az e teremben ülőknek is fel kell hogy tűnjön egy vonás, hogy az elmúlt hónapokban, az elmúlt másfél esztendőben a világ mély aggodalommal tekint Magyarországra: Moszkvától Pekingig, Bonntól Washingtonig. Aggodalommal, és érdekes m

ódon ez az aggodalom nem valamiféle lesajnálás, hanem az együttérzés, a segítőkészség aggodalma. Mi történik végülis Magyarországon, hogy a Központi Bizottságnak egy ilyen nagyon kemény hangú, szóhasználatában nagyon összefogott határozatot kellett megfogalmazni? Azt gondolom, hogy nekünk alapvetően, általában és egészében a világ előtt nincs miért szégyenkezni, mert olyan társadalmat építettünk és építünk, ami az emberi haladás élvonalában van. Ezt nemcsak mi mondjuk, hanem a világ is mondja. Nincs okunk szégyenkezni amiatt sem, ahová népünk életszínvonalában