MSZMP Békés Megyei Pártbizottságának ülései 1984

1984-01-26 PB_140 - 1984_PB 140/13

- 12 ­300 szakszervezeti vezető tevékenykedik a vállalat területén és ezek közül az utóbbi időben a nők aránya 32 százalékkal nőtt. Majdnem minden nagyobb gyárban - 300-400 fősben - a vezető főbi­zalmi nő, és jól látják el a feladatokat. 96,8 százalékos szakszer­vezeti szervezettséggel rendelkezünk /évente 600 ezember hagyja el a vállalat, s közel ennyi érkezik a vállalathoz. A népgazdaság hallatlan nagy pénzeket fordit az épitőiparra, épitő­anyagipar fejlesztésére, stb. Másfél milliárdos fejlesztést hajtot­tunk végre az utóbbi időben. Tulajdonképpen a százéves gépektől kezdve a legkorszerűbb technikával rendelkezünk. Az egyedüli au­tomatizált gyár Békéscsabán működik még akkor is, ha sok problé­mával küszködünk. Megfelelően fel kell készíteni az embereket a korszerűbb technika alkalmazására is. Ez is egyrészt a szakszerve­zeti bizalmi mindennapos tevékenységéhez tartozik. Vannak problé­mák, nem olyan sima a napi tevékenység, ahogy itt emiitették. El kell mondani, hogy négy alkalommal a dolgozók nem vették fel a mun­kát. Ki kellett menni, meg kellett győzni az embereket együttesen a szakszervezeti vezetéssel. Csak akkor tudunk eredményt elérni, ha nyiltan, őszintén beszélünk az emberekkel. Eddig még mindig si­került őket megnyerni a helyes feladatok elvégzésére. Munkaerő-ét­csoportositást illetően bizonyos ellentmondásokba ütközünk. 330 e­zer túlórával, 42 szombat-vasárnap igénybevételével sikerült a ter­veket, feladatokat túlteljesiteni, amit a kollektiva vállalt. Itt is politizálni kell /170-200 túlóra jut egy főre, nem könnyű fela­dat, vannak ütközések, és nap mint nap meg kell győzni az embere­ket a feladatok végrehajtására. A munkaversennyel kapcsolatosan; ál­talában az utóbbi években - megitélésem szerint - formálissá vált munkaverseny-mozgalmat 1984-ben fellenditjük , gyárankénti versenyt hirdetünk meg, amelyre 500 ezer forintot forditunk. Elsősorban a termelés mennyisége, minősége, szakmai felkészültség, a dolgozók felkészitése a központi kérdés - a kollektiv kulturális látogatás kissé háttérbe szorulna. Ezzel lehet vitatkozni, de ugy itélte meg a vezető kollektiva, hogy elsősorban a népgazdaság legnehezebb fela­dataira próbáljunk mozgósitani, és a termelés területére helyezni a fő hangsúlyt. A munkakörülményeket illetően; emiitettem, hogy tulajdonképpen plusz 72 fokos kemencéből minusz 10 fokos udvarra kell kihordani a cserepét, téglát, s nincs tető. Van természetesen korszerű gyá­runk is, s nyilván a jövedelmeknél is megfelelőképpen differenci­álnunk kell. Aki ilyen helyről tőlünk elmegy, nemigen vágyik visz­sza, különösen az elavult gyárakba dolgozni. Mégis ugy látjuk, hogy a megnövekedett feladatok végrehajtására készek vagyunk. A bizalmi küldöttértekezleten az ez évi terveket fogadtuk el, az utóbbi öt évben ilyen aktiv testületi ülésünk nem volt. Nyilván ebben a mi felelősségünk is jócskán benne van, önkritikusan be kell vallanunk, hogy időnként nehezitettük a szakszervezeti funk­cionáriusok munkáját. Ezen változtatunk. Szóvá tenném a funkcionáriusok anyagi, erkölcsi megbecsülésének kérdését. Ma a párttitkár egy osztályvezetői prémiumfeltételek­ben, anyagi elismerésben részesül, ugyancsak a KISZ titkár is. E­gyedül a szakszervezeti funkcionárius nem részesül ezekben. Nem tartanám elvtelennek - ha a vállalati gondokban e gyütt vagyunk, az anyagi elsismerésben is együtt lennénk - ez volna a tisztessé­ges megitélésem szerint. Ugy gondolom, egyetlen vállalati vezető nem vetné a szakszervezeti funkcionárius szemére, ha ez realizá­lódna .

Next

/
Oldalképek
Tartalom