MSZMP Békés Megyei Pártbizottságának ülései 1980
1980-10-29 PB_120 - 1980_PB 120/12
- 11 hogy hányról van szó, csak ez a fogalom járódott be a politikai zsargonunkba, tulajdonképpen azt tartalmazza, hogy az az ember, aki ebben az országban bármilyen szinten vezető funkciót vállal, legyen az brigádvezető vagy miniszterelnök, az a hatalmon lévő munkásosztály és annak kormányzó pártja bizalmából, meg a vezetett kollektiva bizalmából tölti be azt a funkciót amit éppen betölt és azzal a funkcióval együtt bizonyos elvárásai vannak azoknak, akiknek a bizalmából ezt a funkciót betöltik. Legyen hü a hatalomhoz nyilván, fogadja el a párt politikáját nyilván és viselkedjék ugy, legyen olyan ember, hogy az általa vezetett kollektiva tűrőképességét ne tegye próbára és sok minden más követelményt meg lehetne még ezekkel kapcsolatban fogalmaznunk, de igy alakult ki ez a mi fogalomkörünkben. Továbbra is hangsúlyozza a párt, a kongresszus is, meg a vezető szerveink is, hogy a követelmény-rendszeren belül első helyen áll és ez elvi kérdés, hatalmi kérdés, politikai kérdés, hogy hogy viszonyul az illető a szocializmushoz, a szocialista társadalmi rendszerhez, a munkásosztály eszméjéhez, a párt politikájához. Más kérdés, hogy volt-e a mi társadalmunkban, történelmi időszakunkban olyan helyzet, amikor ennek a követelménynek a teljesitéséhe elegendő volt, nagyon fontos volt a politikai megbízhatóság kérdése és más kérdés, hogy egy konszolidáltabb viszonyok között, különösen pedig a társadalom fejlettségének egy magasabb szintjén vagy egy olyan bonyolult viszonyrendszerben, mint amilyenben ma élünk és várhatóan még inkább élni fogunk, a politikai megbizhatóság már kevés a politikai megfelelőségnek, a politikai alkalmasság kritériumának a teljesítéséhez. Ismerni kell a politikát, részleteiben és egészében, de különösen azon a területen, amelyen éppen funkcionál az illető, vállalni kell a politikát a közéletben is, hirdetni, terjeszteni, mozgósitani, magyarázni, szükséges védeni a politikát, de legfőbbképpen végre kell hajtani. Ezeknek az elemeknek az előtérbe kerülése a politikai alkalmasságon belül már több, mint egyszerűen politikai megbizhatóság kérdéseés senki nem kérdőjelezheti meg a politikai megbízhatóságot, mint elsődleges kritériumot. Itt nem arról van szó tehát hogy valamiféle uj követelmény-rendszer fogalmazódik meg a politikai alkalmasság fogalmán belül, amely nevHgál egy korábban meglévőt, hanem arról, hogy több van, gazdagabb, bonyolultabb, szerkezetében, struktúrájában más a politikai követelmény-rendszer is, mint ahogy azt korábban értettük vagy értelmeztük és ez vonatkozik a szakmai ismeretek kérdésére is. Ott sem, és én teljesen egyetértek a Lócziné elvtársnővel, hogy a szakmai ismeretek nem azonosithatók a diplomával és ez egy nagyon fontos kérdésköre a mi káderpolitikánknak, hogy jól lehet vannak állami rendelkezések, jogszabályok, amik előirják a szakmai képesitést egy-egy funkció betöltéséhez, de nem sokat ér az a vezető aki alo15 évvel ezelőtt megszerzett diplomájával akarja betölteni azt a funkciót, amelyhez mai ismeretanyagra van szükség, a szakmával összefüggő, naponta változó és felfrissülő ismeretanyagra, aki nem tud lépést tartani a maga szakterületén az uj és uj tudományos, gazdasági vagy egyéb más területen jelentkező isméiét halmazával, mert csak ennek a birtokában képes vezetni és jól vezetni, A diploma csak egyik,oldala a szakmai hozzáértésnek ós nem is feltétlenül a legerősebb feltétele annak, hogy valaki szakmailag hozzáértsen az általa vezetett területhez. Ez ma már kevés ehhez. Ma már a vezetés is tudomány a maga területén és szintjén és nem elegendő vele született tulajdonságok alkalmazása, a vezetői mun-