MSZMP Békés Megyei Pártbizottságának ülései 1980

1980-10-29 PB_120 - 1980_PB 120/10

E kérdésben az eddigieknél sokkal gyorsabb, rugalmasabb dönté­sekre van szükség. Ezért: A pártszerveknek kezdeményezőbben kell fellépniök, nem lehetnek az elvtelen kompromisszumok támogatói, az egyéni érdekek nem sérthetik a közérdeket. Az "állóviz" elmé­let birálata. Itt emliteném meg, hogy a "védett kor" nem kötelez­het mozdulatlanságra a kádermunkában. Itt ismét az irányitó párt­szervek felelőssége óriási. Mindenekelőtt véleményem szerint abból az alapállásból kell kiindulni, hogy egész kádermunkánkat a káde­rek iránti bizalom és humánum hatja át. Ennek megfelelően ilyen e­setekben is - szerencsére egyre kevesebb helyen van rá szükség ­időben fel kell tárni nyilt, őszinte légkörben a helyzetet, és a megoldásra az egyén, de a közösség érdekében is megnyugtató meg­oldást kell találni, mert ez hangsúlyoznám még egyszer, az egyén érdekét is kell, hogy szolgálja. Több esetben tapasztaltunk olyat, hogy indokolatlanul gyor­san mozgatnak kádereket. Ezért hangsúlyozzuk, hogy az elhamarkodott döntések helyett, tegyük lehetővé a káderek számára a bizonyitást, mert erre a megmérettetésre az egyénnek is szüksége van. Az utánpótlás nevelésének problémái: a káderképzés tervezé­sében ma már alapvetően nincs probléma. A gond abban jelentkezik, hogy az ötéves tervezési ciklus községi és üzemi szinten viszony­lag hosszú idő, és a tervek a ciklus második felében kevésbé rea­lizálódnak. Ennek többnyire objektiv okai vannak: a viszonylag nagyarányú mozgás, a munkahely változás, családi életben bekövet­kezett változások, stb. A második időszakra jellemző tapasztalata­ink alapján a tervezettől való legnagyobb eltérés, ötletszerűség és kapkodás. Ezért célszerűbbnek találnám az alsóbb szerveknél a 2-3 éves tervezést. Sokszor találkozni a vezetők körében - "félelmet" a máso­dik vonalbeli káderektől. Ezzel magyarázható, hogy gyakori a máso­dik vonalba olyan káderek felhozása, akik képességeik alapján nem jelenthetnek "veszélyt" a vezetésre. Ezért hangsúlyozzuk, hogy az utánpótlásként számitásba vett kádereknél, a pártszervek ügyelje­nek arra, hogy a minőségi csere lehetőségei meglegyenek. A szubjektivizmus veszélyének elkerülése érdekében a káder­utánpótlás bázisai: a testületi tagok, az alapszervezeti vezetők, a tömegszervezeti vezetők köréből kerüljenek ki, hiszen ezek már "megmérettek" és élvezik adott közösség bizalmát. E gondolatkör­höz kapcsolnám, hogy a tömegszervezetek, de különösen a KISZ ká­derképzésére nagyobb figyelmet szükséges forditani a pártszervek részéről. A minősítésekről: a minősitések elkészitése tervszerűbbé vált, tartalmilag is fejlődés tapasztalható. /MT MGO./ E megálla­pítás mellett azonban nem hallgathatjuk el, hogy lehet még talál­kozni sablonos, formális minősítésekkel. Gond, hogy többnyire a mi­nősítettnél csak a pozitivumok szerepelnek. A hibák feltárása nem kellő mélységű, a fogyatékosságok felszámolására tett javaslatok nem elég megalapozottak. Ebből következik, hogy; néhány esetben elő­fordul, hogy a minősitést önmagában nem a nevelés szolgálatába ál­litják. Kiegészitő minősitósekre vár most az a feladat, hogy eze­ket felszámolja. Itt emliteném meg, hogy nem tisztázott a tsz párt­vezetőségi és üzemi /függetlenített/ párttitkárok esetében, hogy ha­táskörileg hová tartoznak. Gyakorlatilag a községi pb-ok hatáskörén vannak, a valóságban pedig a. járási pb-n történik a fizetés megál­lapításuk, kitüntetési javaslatuk, beállitásuk és felmentésük is a járási pb egyetértésével történik. A legnagyobb problémának azt te­kintjük, hogy ezekről a káderekről minősités nem készül, mivel a községi pb személyi anyagot nem kezelnek, ugyanakkor a járási pb-n sem készül róluk minősités, mivel nincsenek a vb--hatáskörén • Ezért indokolt, hogy ezek a káderek a OPB hatésk<rfÉb& kerüljenek. [0

Next

/
Oldalképek
Tartalom