MSZMP Békés Megyei Pártbizottságának ülései 1979

1979-10-03 PB_113 - 1979_PB 113/12

- 11 BAUKÓ ELVTÁRS: Tisztelt Pártbizottsági Ülés! Az irásos anyaggá"! ] a szóbeli kiegészítéssel egyetértek. Amiért felszóllalni kivánok, nagyon röviden foglalkozik az anyag az épitőanyagipar területét érintő kérdésekkel, elsősorban a vállalati gazdálkodás részét érinti. Egy-egy középtávú terv elkészitésénél a stratégiáról van szó, A fejlesztési alapok növekedésével számolhatunk. Fejleszthetünk, beruházhatunk, ha népgazdaságilag nem kapott kellő támogatást, amelyet korábban tudtunk támogatni a vállalati tervek nem ugy jelentkeznek, ahhoz, hogy mi tudjunk tervezni, támogatásra van szükség, ha ez nincs meg akkor nehéz körülmények közé kerül a vállalat, de a népgazdaság is. A tervezett nyereséggel szemben csak 2,7 millió Ft-os nyereség várható ez évben. Hogyan lehet lépni a Tégla- és Cserépipari Vállalatnál és az épitőanyagiiparnál. Eszközben a tégla-cserépipar és az Állami Épitőipari Vállalat is meg fog erősödni. Több eszközzel gyarapodott 1 év alatt a Tégla- és Cserépipari Vállalat, mint bármelyik időszakot figyelembe véve. Ez teljesen uj helyzet elé állitotta a vállalatot. Ha belép az uj gyár, akkor teljesen uj helyzet elé lesz állitva az üzem. Mi nem a napenergiával száritjuk a téglát, hanem drága gázzal, stb. most egy sor dolog jelentkezik. A vevőt, a fogyasztót nem érdekli, hogy kétszer, háromszor jobb árut kap. Szabott árban nem rossz téglát, hanem a szentesi és a békéscsabai jó téglát szeretne. A VI. ötéves tervet a stratégia határozza meg. Nekünk a hagyományos gyárral kell számolnunk. A népgazdaság nem birja a további fejlesztési dinamikát. Mi a hagyományos módon gyártunk. Itt egy uj helyzet áll elő. Mi déli szelet vártunk, most az északi szél jön. l98o-tól minőségi termékeket kell gyártani. A minőségi terméket sokkal nagyobb költséggek lehet előállítani. A vállalati eredmények igy sokkal gyengébbek lesznek. Egy-két gondolatot szeretnék elmondani a készletgazdálkodásról. Krattinger elvtárssal elmondottakkal egyetértek. Az országos központtól tőkés import alkatrészt kértünk, de nem kaptunk, ha ez bedöglik, akkor leáll a cserépgyár. Francia gumival dolgozunk, fél órát ha késik, akkor leáll a termelés. 16 éve összesenben hárommüszakban megy a gyár, 27 %-os selejtet gyártunk. Sajnos olyan alkatrésszel gyártunk, amilyen van, és ilyen eszközökkel minőséget nem lehet elérni. Palettát keresünk három éve és nincs. A költségekről is szeretnék néhány szót szólni. A Vállalatnak 1 évre 4-6 millió forintot kell vizetnie a földmegváltásra. 17 %-os az egyik területen, 7o %-os a másik területen. Nyilván való, hogy ezt valahogy hosszabb időn keresztül folytatni nehéz lesz. Mi 54 millió forint állami árkiegészítést kapunk. Most, 198o-ra nekünk ez az 54 millió forintos kiegészités kevés lesz, ha ugyanezek az árak maradnak, loo milliós energiafogyasztásunk van 1 évre. Mi minőségben, termékszerkezetben viszonylag az utóbbi két évben elég sokat léptünk. A szines cserép kérdése; már korábban is felvetettük ezt akérdést. Viszonylag az ország legjobb cserepét gyártjuk, amivel mi nem vagyunk megelégedve. Az ára 4 %-kal nő, ha festjük, ha szilikonoztatjük, mely nem engedi át a vizet. A vállalatnak ez nem érdeke, hiszen 25 %-kal lelassitja az osztályozási mun^