MSZMP Békés Megyei Pártbizottságának ülései 1979

1979-07-16 PB_112 - 1979_PB 112/6

- 5 KÁPLÁR ELVTÁRS: Általában, ha az üzemek munkásellátottságát, szakmai felkészültségét vizsgálják, azt nézik, hogy mennyi az értelmiség, középvezető, szakmunkás, milyen minőségű munka kerül ki. Mi lenne ha másfajta csoportosítást végeznének szakmai felkészültségtől függetlenül. Például a munkásokat ugy, hogy vannak ; 1./ akik szivvel-lélekkel dolgoznak, akik gondolkozva végzik munkájukat, munkájuk végeztével leltárt készitenek, mit csináltak jól, mi az, amit holnap jobban kellene végezni. /Nagy tudósok sem csak munkaidőn belül foglalkoztak nagy dolgokkal./ Vannak tehát olyan munkások, akik munkaidőn tul is az üzemi dolgokkal foglalkoznak, akik az üzem érdekét tartják szem előtt. Ezeket kellene nagyobb gonddal kiválogatni, anyagi, erkölcsi elismerésben részesiteni függetlenül attól, hogy értelmiségi vagy munkás. 2./ A második csoportba tartoznak, akik a munkájukat az üzemben elvégzik, de a gondjuk mindig üzemen kivül van /ha tsz-tag, a háztáji, ha ipari munkás, munkaidőn túli foglalkozáson gondolkodik/. Ezek az emberele már nem foglalkoznak a gyár problémáival, hanem a kinti jövedelemszerzés lehetőségeit keresik. Ezeket az embereket megfelelőképpen befolyásolni kellene. 3./ A harmadik csoportja a munkásoknak, amelyek egészen közömbösek önmagukkal szemben is igénytelenek, csak tessék-lássék módjára végzik el munkájukat. Ezeket az embereket kell egy kicsit jobban magukhoz tériteni, bár ez a munkások nem nagy csoportját jelenti. /A napokban olvastam az újságban, hogy a japánok valami nagyszerűt alkottak. Megítélésem szerint a mi mérnökeink sem kisebb értékűek mint a japánok, csak kevesebb figyelmet forditanak bizonyos dolgokra, és lazábban élnek, mint a japánok/. Ami az árakat illeti: 1967-ben, az uj gazdasági mechanizmus előkészítése időszakában a párt hangoztatta, hogy fokozatosan rá kell térni a ráfordításokkal arányos árkialakitásra. Még mindig vannak jelentős dotációt élvező cikkeink, igy a termelő, s a fogyasztó nem érzékeli, hogyan költi el a keresetét. Például a tsz-tag a boltba megy vajat venni, mert jobban jön ki, ha a tejet eladja. Egyetértek Goncla elvtárssal, hogy nem fogják üdvözölni az emberek az árak bizonyos emelkedését, de elfogadják, hiszen ellenszolgáltatást is kapnak /ISO, 140, 130.- Ft./ Végső fokon nem éri váratlanul az árváltozás a dolgozókat, hiszen a rádió, tv, napilapok előkészítettek már erre bennünket. A takarékosságot illetően: a tsz-ekbe, óriási gépek kerültek, melyek a munkálatokat nagymértékben elősegítik, azonban vannak olyan szállítási munkák, amikor nem kellene olyan nagy kapacitású gépeket alkalmazni, jó lenne oda kisebb traktor is. Továbbá vannak olyan veszteségek, amelyeket el lehetne kerülni, ezekre vigyázni kell. Vannak olyan települések, ahol még a távolabb lévő házak között is égnek a villanyok. Valahogyan túlságosan gazdagok vagyunk. Olyan helyeken nem szükséges a villanyvilágítás, elemlámpával is lehetne közlekedni. Mértéktartóbbak lehetnénk a közvilágítást illetően, nem kell ilyen nagy fényben élni. Ne higyjük, hogy kisebb értékű emberek vagyunk, mi is tudunk bizonyítani, mert az érték megvan bennünk. Ki kell használni, mégpedig a közösségért.