MSZMP Békés Megyei Pártbizottságának ülései 1977

1977-12-08 PB_102 - 1977_PB 102/8

- 7 okosan, a kor követelményeinek megfelelően bánjunk. Megemlitem a termelő üzemekben - ipar, épitőipar, mezőgazdaság a tudományos eredmények felhasználásának a céltudatosabb szervezését. Üzemen belül azt a belső elszántságot, tudatos törekvést - ami tapasztalható - a tudomány eredményeinek aktiv felhasználása nélkül azt tapasztaljuk, hogy gazdasági kérdéseink megoldása rendkivül elhúzódik. /Hatékonyság, üzemszervezés, vállalati szerkezet/ nagymértékben összefügg a hatékonysággal. Ajánlotta a cselekvési programban is megemliteni ezeket a kérdéseket. Ezzel összefüggésben megemlitem a beruházásainkhoz való viszonyunkat. Kicsit már "Ludas Matyi"-ba valók vagyunk. Ezt szajkózzuk 15-3o éve, hogy rosszul készitjük elő a beruházásokat, hosszú az átfutási idő, amikor elkészül, technikánk egy része elavult, annak a kor követelményének már nem felel meg csak 6o-7o vagy ennél kevesebb százaléka. Ebben az évben 15o milliárd forintja van a magyar népgazdaságnak lekötve befejezetlen beruházásokban. Ez majdnem egyenlő az egész éves beruházási összeggel. Lehet vitatni, hogy sok vagy kevés, mindenképpen nagyon sok, főleg ha ugy nézzük az ügyet, hogy ennek egy része /minimum egyharmada/ 5-6 évig le van kötve, azt nem tudjuk aktivizálni, nem hoz semmit, csak visz a nemzeti jövedelemből. Ezt biráljuk és joggal. Ezt a nagyarányú elhúzódást nem indokolja semmi, még a munkaerő-hiány sem. Itt lehet érdekeltségi viszonyok ütközéséről is beszélni, keresik is a szinkront, hogy jobb, közösebb anyagi érdekeltség alapján javitsák az együttműködést, de van egy szellemi elhájasodás, a mi egész gazdasági felfogásunk, és ezt nem lehet tovább tartani. Nem birjuk ki anyagilag, és ha tartósan nem birjuk ki, akkor előbb-utóbb politikailag sem fogjuk kibirni. Itt vetem fel a 45 milliárd export poziciókat javitó hitel konstrukciót. Papirforma szerint minden rendben van, az üzemek a pályázatokat beküldték, a bankok gyorsak, 42 már oda van és most kezdődnek a bajok. Második éve tart az ügy és már vannak megitélt hitelek, amelyek egyéves késésben vannak. Nekünk 1978-ra a vállalati vállalások alapján - az addig felhasznált műszaki fejlesztések kapcsán - 38o- vagy 41o millió dollár plusz tőkésexportra alkalmas terméket Ítéltek a vállalatok. Ez 18 százalékos növekedés és nem is irreális, de ha olyan lesz a viszonyunk a 45 milliárdhoz, mint a gazdaságaink nagy részének kezét-lábát összetöri, megalázkodik, lo-szer annyi energiát forditanak arra, hogy "megnyiljon" a kassza, nem pedig arra, hogy ha megnyilt, akkor azt az összeget a termelés szolgálatába állitsa. A műszaki fejlesztést és a beruházási dolgainkat együtt kellene nézni. Negyedik kérdés: A munka- és üzemszervezés, a munka termelékenységének a kérdése. Itt is vannak érdekeltségi okok is, hogy nem megy ugy az üzemszervezés, a termelékenység növekedése, ahogy kellene, bár igaz, hogy már második éve a termelés dinamikája loo százalékban a munkatermelékenység emeléséből jön létre. A mi munkatermelékenységi szinvonalunk a fejlett tőkésországok színvonalának 4o-45 %-a. Ilyen termékkel hogyan tudunk versenyképesek lenni. Ha minőségben olyan lenne minden termékünk, de anyagi okok miatt nagyfokú társadalmi ráforditás miatt nem versenyképesek termékeink. Frank elvtárs az információban azt mondta, hogy tőkés exportunk tekintélyes részét plussz költségvetési terhek árán tudjuk fenntartani. Magyarra forditva, hogy ilyen alacsony munkatermelékenységi szint mellett a nemzeti jövdelmünk egy részénél meg kell dotálni ezeket a termékeket, hogy fenn tudjuk tartani a piacot, de meddig lehet fenntartani? A költségvetés