MDP Békés Megyei Megyebizottságának (VB) ülései 1953. augusztus 3. - 1953. szeptember 21.

1953. szeptember 14.

A másik dolog, amit általában a munkával kapcsolatban az elvtársak kihoztak, amely problémaként vetődik felm nincs meg megfelelően a Párton belül az állandó rendszeres foglalkozás a párt utánpótlásának a kérdésével, ennek oka a Párt propagandamunkájában keresendő. Á párttagság jelentőségének az ismertetése nem volt meg megfelelően. Ezzel kapcsolatban a változtatást ott kell eszközölni, hogy a Párt- és Tömegszervezetek Osztálya rendszeresen, egyrészt előadáson keresztül, másrészt népnevelőkön keresztül, általában a politikai munkában vigye a párttagság jelentőségének a népszerűsítését, Hogy az a jó harci szellem nincs megfelelően felhasználva, amely egyes területeken megmutatkozik, a bizalmi hálózatmegfelelőbbé tételének a kérdését veti fel. Lényegileg a pártbizalminak kell a saját területén a gazdának lenni,a kapocsnak lenni a párttag és pártonkívüli között. Helyesnek tartom a Lipták elvtárs javaslatát, hogy a bizalmi értekezleteken konkrét formában is vetődjön fel a tagjelöltfelvételel való foglalkozásnak a kérdése. Felvetődik az a kérdés, hogy a DISZ. nem is igen törte magát, hogy a tagjelöltfelvételnek a kérdésével foglalkozón, - ez azonban nem mentésit bennünket sem a felelőség alól, közünk van ahhoz, hogy nem foglalkozik megfelelően a DISZ. ezzel a munkával. Nem nagyon törte magát a DISZ. pl. hogy foglalkozón a dombegyházi gyanotistákkal, akik igen jó eredményt értek el, vagy más területen a kiváló dolgozókkal, akik a harsos, helytállásukon keresztül bizonyítják azt be, hogy hűek a Párthoz. Nekünk is segitséget kell adni abban, hogy a pártfunkcionáriusok tartsanak előadást a Párt szerepéről, a DISZ.megyebizottságnak magának is rendszeresen kell ezzel a kérdéssel foglalkozni. A pártbizottságoknak számon kell kérni, fel kell hivni a figyelmet, hogy etekintetben mit csinálnak a mi elvtársaink. A Szervezeti Szabályzat szerint a tömegszervezetek közül a DISZ-nek van joga, hogy közvetlen javaslóként léphet fel. Ilyen szempontból más a helyzete az MNDSZ-nek, MSZÍ-nek, vagy más egyéb tömegszervezetnek, ez náluk nincs meg, azonban nem lehet lemondani ezekről a tömegszervezetekről.Egy kicsit helytelenül érteimezé tük ezek felé a tömegszervezetek a tennivalókat. Ugy gondoltuk, hogy ezeknek nem is feladatuk, kötelességük, hogy neveljenek a párt számára a saját tagjaik közül tagjelölteket. Xminél nekünk van jelentős tennivalónk. Egyrészt olyan irányban, hogy rendszeresen kérjük ki a véleményüket, hogy mi a véleményük kii azok, akik alkalmasak arra, hogy ugy foglalkozunk velük, hogy tagjelöltek lehessenek. Ezeken a szervezeteken belül dolgozó kommunistákra jobban kell nekünk támaszkodni, de maguk a tömegszervezetek vezetői is jöjjenek javaslatokkal, vessék fel, hogy kit látnak alkalmasI nak arra, hogy tagjelöltnek vegyünk fel. Tapasztalható az, hogy amellett, hogy az elvtársak látják a párttag, tagjelöltség jelentőségét, emellett jobban látni kell azt, hogy emberről vanszó, akivel foglalkozni kell, akit nevelni kell. Itt-ott bürokratikus módon van intézve a tagjelöltfelvételnek a problémája. Jogos az a felvetés, amit az elvtársak felvetettek, hogy egyes helyeken a pártszervezeteink nagy követelményeket állítanak a tagjelöltfelvételre jelentkezők elé. Erre fel kell hivni a pártbizottságok, pártszervezetek figyelmét. Tapasztaljuk azt, hogy gyakran a kérdőiv alapján történik a tagjelöltfelvételnek az elbírálása, nem pedig az egyéni élete, magatartása, munkája alapján. Ezen feltétlenül változtatni kell. Az egyéni elbírálás kell, hogy az alapja legyen a felvételnek, ez fogja biztosítani, hogy a felvettek tényleg aktivak legyenek. Nem vetődött fel az a probléma olyan élesen, mintahogyan fennáll, hogyaé addig eljutottunk, hogy felvesszük azt a kevészámu tagot, tagjelöltet, de ezekkel nincs meg megfelelően a rendszeres foglalkozás, hogy a képzettségüknek megfelelően munkába lennének állítva. Végtelen nagy kitüntetés,, megbecsülés a Párt tagjának lenni, kemény munkával kell kiérdemelni, hogy valaki a Párt tagjelöltje legyen. Egyetértek azzal, amit az elvtársak a sajtóval kapcsolatban mondtak el, valóban az utóbbi időben a sajtó foglalkozott ezzel a kérdéssel. Azonban ez a foglalkozás nem eléggé eleven, nem eléggé előremutató, nem eléggé perspektivikusan veti fel a kérdéseket.