MDP Békés Megyei választmányi és pártbizottsági ülései 1954. május 5. - 1956. június 9.
1954. augusztus 4.
A megye Jelenlegi állatállományának: minősége nem a legrosszabb, ha a többi megyéket is nézzük. Éppen azért nekünk - szakembereinkre támaszkodva, arra kell törekedni, hogy azt az ütemet, amelyet az elmúlt hónapokban, években elértünk megsokszorozzuk, fokozzuk.Es erre minden eltétel adva van. Az összes hozzászólásra nem akarok külön-külön válaszolni. Néhány kérdésben szeretném összefoglalni a hozaászólásokat. Mindenek előtt a szarvasmarha tenyésztéssel kezdem. Üzen a téren íél kell vetni a növendék nevelését, egész szarvasmarha tenyésztésünk fejlesztésének ez az alapja, e téren van a legnagyobb hiányosság. Látunk jó, kiváló borjukat, de bizony látni csenevész borjukat, csenevész növendékeket is. Egyrészt ez abból adódfck, hogy nem értik megfelelően ennek jelentősegét. Nem takarmány ózzák megfelelően. Másrészt azért, mert nem látják eléggé, hogy a tejhozam mennyiségé és minősége, tehát a zsírtartalom kizárólag- azon alapszik, hogy milyen erős testsúlyában, minőségben van a borjú, a nö^en^fc, Különösen nagy súlyt kell helyezni a növendék nevelésénél, hogy iTáre^PS xt korig megfelelően tápláljuk. Elsősorban szükséges - mint ahogyan Dióssi elvtárs is felvetette - a nedvdús takarmányok felhasználása. Elég gyakori eset, hogy a termelőszövetkezetekben kizárólag a testsúlyról és a koráról állapítják meg, hogy vihető-e a bikához,, és nem az ivarérettség állapotáról állapítják meg elsősorban. Ezen kivül tapasztalhatjuk azt, hogy amig szopik a borjú, mig tejet eszik, addig jól néz ki, de amikor megtörténik az elválasztás, akklr nincs megfelelő gond fordítva a takarmányozásra, és akkor kezd leromlani a növendék, feltétlen helyes éő üdvös dolog az, amely az anyagban is fel van vetve, hogy egy-egy termelőszövetkezetben hozzanak létre közös borjunevelőt, amely példát mutat a járásnak abban - hogyan kell szakszerűen foglalkozni a borju-nevelássel. Ismerjük a tejhozam területén lévő eredményeket, azonban ezek az eredmények nem a mi tudatos beavatkozásunkra születtek elsősorban, hozzájárult a zöld takarmányozás, stb. Ez a mai eredmény még nem nevezhető eredménynek, ezt még tovább kell fokozni. Döntően fel kel}, vetni a vemhes állatok okszerű kezelését, takarmányozását. Ajnásik kérdés a sertéstenyésztés kérdése: Itt is főleg a malacok, süldők, a vemhes kocák nevelése, takarmányozása az alapvető. Ismeretes, hogy az első hónapban a malac 6-8 szorosára fejlődi a, a 4. hónapban kétszeresére. Nagyon sok függ attól, hogy hogyan kezeljük az egész fiaztatást, malac-nevelést. Ezen a téren igen komoly hiányosságok vannak. Ha megnézzük sertés-tenyosztásunkat, megnézzük különösen a fiaztatásokat, azt látjuk, hogy állandóan fiaztatnak. Nincs pl. arra törekvés, ami jól bevált módszer, hogy egy-egy csoportnál egy időben fiaztassanak. Ha igy lenne, ezzel az állatgondozó munkája nagyon megkönnyülne. Üdvözölni kell Boros elvtársnak azt a kijelentését, amelyet ő a szovjet tapasztalatok alapján volt bátor kijelenteni, hogy minél közelebb vinni az állattenyésztést az éliethez, a természethez. Ismeretes az, hogy a Szovjetunióban eléggé szólesen el van terjedve az, hogy a hidegbe kirakják a borjukat. Ennek eredete az, hogy; az egyik tehén elveszett, es kint a szabadba ellett meg, a kint megellett borjú egészen más minőségű, és mennyiségű tejetadott.A betegség terén ellenálló képesebb lett. Arra kell törekedni, arra kell nevelni dolgozó parasztságunkat, hogy ennek megfelelően épitsék az istállókat, különösen a sertések részére. Megyénkben óriási lehetőségek vannak a sertéstenyésztés nagyarányú fellendítésére, élihez megvan a megfelelő fajta is. Ha a bersir kant ráengedjük a mangolica tenyészkpcára - ez kitűnő keresztezés. Ebből igen nagy a kereslet. Nekünk arra kell törekedni, hogy ilyen kant biztosit-
