MDP Békés Megyei választmányi és pártbizottsági ülései 1954. május 5. - 1956. június 9.

1954. augusztus 4.

Mi azt javasoljuk, hogy a rendelkezésnek ezt a pontját módositani kell, Módosítani olyan formában^ hogy a dolgozó paraszt 3-4- hetes korában értékesíthesse a borjut, és pedig legalább lo-15 forintos áron. Boros elvtárs emiitette, hogy a helyi lehetőségeknek megfelelően jobban kell nekünk növelni a takarmány bázist. A mi országunk éghajlata nem alkalmas arra, hogy az állattenyésztésünket a másodvetésre alapozzuk. Elmegy nálunk egy évtized is, mig kétszer-háromszor sikerül a másodvetés. Feltétlenül szükséges az, hogy a legelőket megjavítsuk. Ismeretes az, hogy a mi járásunk területén a föld nagyobb része szikes. Ennek a megjavításával az állami gazdaságok kísérleteznek, bizonyos összeg van erre beütemezve. Azonban ezt a termelőszövetkezetek nem tudják megcsinálni. Ezt a talajt megfelelő gépi-erővel tudják helyrehozni, illetve javitani. Az az érzésünk^ hogy az állattenyésztő igazgatóság és a járásokban " működő állattenyésztő állomások sem a mai fejlődéshez viszonyítva vannak beállitva és van megszabva a feladatuk. Az állattenyésztő állomásaink azt a feladatot, amely ki van tűzve elébük sem az idén, sem jövőre nem tudják betölteni. Mi járásunk égyrésze egyénileg dolgozó paraszt. Az állattenyésztő állomás feladata főleg a nagyüzemi mezőgazdaság feladataira van beállitva. Korábban a tanácsok voltak a felelősek az állattenyésztésért, most ezt a szerepet az állattenyésztő állomás tölti be. Azonban a gyakorlatban ugy néz ki a helyzet,- hogy nincs gazdája ennek a területnek. A járási tanácsnál van egy főállattenyésztő, aki csak arra* tud szorítkozni, hogy terveket dolgozzon ki, Az állattenyésztő állomás dolgozó tűzoltó munkát végeznek, mennek egyik községből a másikba.Ahogyan a jelentés is felveti, tegyük lehetővé, hogy ne legyen ilyen sok gazdája az állattenyésztés irányításának. A jelenlegi körülmények között, kizárólag a mezőgazdasági osztály lehet a gazdája e területnek, örömmel vesszük azt, hogy van a megye területen olyan részleg, amely különböző kutatásokkal kísérletezik, törzskönyvezést végez, de ez általában nem tudja megoldani a feladatot. Diossi elvtárs LItPVB elnök: A tanácsoknál az a helytelen és megengedhetetlen álláspont alakult kl, hogy miután megalakult az állattenyésztési igazgatóság, most már van külön szerv, aki az állattenyésztéssel foglalkozik, nekünk nem kell vele foglalkozni. A megyei tanács Végrehajtóbizottság sem foglalkozott megfelelően az állattenyésztés kérdésével, e kérdést teljes egészében az állattenyésztési igazgatós--g feladatának tekintette. De fennáll ugyanez az állattenyésztési igazgatóság részéről is. Pl. az igazgatóság felé a megyei tanácsnak annyi joga sincs, mint a begyűjtési hivatal felé. Utasításokat, kiszállásra való intézkedéseket nem adhatunk, A jelenlegi helyzet nem megfelelő.0lyan jelenség van meg, hogy amikor az állattenyésztési igazgatóság kivált a tanácsból, ugyanakkor az állattenyésztés -szerves hozzátartozója: az állategészségügy, az állatorvos bent maradt a tanácsnál. Mi következik ebből: az állategészségügy jelentős feladatára betegség megelőzése* teljes egészében elsikad. Az illetékes szerveknek el kell gondolkodni ezen, ás ezen a nem eléggé átgondolt intézkedésen valamilyen formában változtatni kell, A takarmánybazis kérdésével kapcsolatban szeretném elmondani, helyes és elfogadható az, hogy elsősorban a lucerna kérdését vetjük fel, amely leghasznosabb növény. Azonban nem szabad elfeledkezni más nevé» dus takarmány biztosításáról sem. Nem tudom elfogadni Sándor elvtársnak azt a megállapítását, hogy a másodvetés tiz évenként csak két-iiarom esetben sikerül. Meg kell találni a módját annak, hogy a kevesebb msa-