MDP Békés Megyei pártértekezletei 1950. június 11. - 1954. március 8.

1954. március 8.

A munkásparaszt szö'v tság szilárd alapja erdekében a 32 ezer párttag bárhol megindul! lássák bennünk az élcsapat pártját, aki minden ne­hézségre, problémára megtalálja a megfelelő megoldást. Elvtársak zekbol a hibákból sajnos a tanácsok is kiveszik a rőszüket,ők is elkövettek komoly súlyos hibákat. A kommunisták gymás llen mennek, ahelyeett, hogy össseí.ognának és a nép llenségével szemben lépné­nek fel. A ta-nács vonalon elkövetett súlyos hibákon is mutatkozik javulás. A szerveink vrzetői kommunisták, pártonkivali emberek, de végzik munkájukat az állam erősítése érdekében. Ha elkövettek hibákat, hányszor mi voltunk az okai, hányszor ml adtunk utasítást a tanácsok­nak az erőszakoskodásra. Nem volt mit tenni nekik, párttagok és vég­rehajtják az utasítást. Persze ez hiba volt, hogy maga meggyőződött az utasítás helytelenségéről és mégis végrehajtotta azt. Hogy a taná­csok megerősödjenek éfantő módon attól függ hogyan fogjuk megbecsalni a tanács vezetőit tagjait, hogy végrehajtsák azokat a feladatokat, ame­lyek a törvényből és rendeletekből rájuk hárulnak. Még egy-két megjegyzést a határozati javaslattal kapcsolatban. Sze­detném, ha az elvtársak jobban tanulmányoznák a határozati javasla­tot. Előszöris a határozati javaslatban sző van a kritika és önkriti­ka elfojtásáról, de nincs sző arról, ami a békésmegyei kommunistákat sokkal jobban kell, hogy jellemezze a jövőben. Nem vagyunk elég sze­rények . Büszkék vagyunk a viharsarki múltra, ebből élünk. Ma hajnal­ban, amikor Budapestről k'öttünk Szilágyi Jínos elvtárssal azt modd­ta: "Nézd Keleti elvtárs még a föld is masabb, mint szolnok megyében." Ugyanis ahova az elvtárs nézett, ott meg volt munkálva a föld, de amer­re én néztem ki az ablakon, ott még a kukoricaszár is ott volt. Erre ml ne legyünk büszkék, hogy a hibákat kiküszöböljük. Szűnjék meg az MB-n a fennhéjázás, szerénységre tanittuk az alsóbb pártfunkcionári­usokat és tagokat, hogy ilyen módon az egyszerű nép tömegekkel m?g tudjuk teremteni a kapcsolatot. Az egyéni agitáció kérdése. Mindenki tudja, hogy többek között amiatt szenv dünk, hogy nagygyűléseket, vagy kisgyüléseket tartunk, de egyé­ni agitációt nem folytatunk. Kázról-háera menni agitálni, ahol meg tud­juk beszélni a személyes problémákat. Ez komoly hiba, ezt a jövőben nem szabad megtűrni, hanem rá kell mutatni az egyéni agitáció szük­ségességére ismét. A határozati javaslat első oldalán az áll, hogy a kongresszust követő két hónap alatt ezt és ezt kell elvégezni. Arról értesültek az elvtársak, hogy a kongresszus április 18-a helyett má­jus 23-ig lesz megtartva. Elvtársak az mindenképpen dicséretreméltó szándék, hogy a dolgozók jogos panaszaival, problémáival 8 napon be­lül foglalkoznak. Ez nagyon szép dolog volna, de nem hinném, hogy az MB ezt meg tudja tenni, akkor pedig ne vessük papírra. A második ol­dalon arról van sző a parasztpolitikában elkövetett hibák annak kö­vetkeztében állotak elő, hogy kevés a munkások száma függetlenített pártfunkcionáriusok között. Nekem az a gynum, hogy nemcsak a müveit munkások száma kevés, hanem az uj rtelmiségnek a száma ls. Ml nem­csak a parasztsággal szemben követtünk el súlyos hibákat, hanem jkf, értelmiség ellenes politikát is folytattunk. Ez ma nincs napirendre tűzve, de legyünk figyelemmel arra, hogy manapság nekünk munkés és paraszt fiatalokból igen nagyszámú uj orvos, mérnök, agronómus és techm nikus van és nemcsak az a legfontosabb feladat, hogy jő szakember le­gyen a vezetőségben, a saját húsunkból ás vérünkből származó pártta­got vegyük a funkcionáriusok sorai közé. Elvtársak a tsz-nél arról van sző, hogy el kell érni, hogy a tsz-ek a mezőgazdasági határozat végrehajtásában élenjárjanak. £a teljes­egészében helyes, de arról nincs szó, hogy az állami gazdaságoknak mi a feladatuk ezen a téren. Ha a tsz-éktől megköveteljük, hogy élen­járjanak, példát mutassanak, akkor még inkább meg kell követelni az állami gazdaságoktól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom