150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Zsidi Vilmos: Az egyetemi rangú Kertészeti és Szőlészeti Főiskola, 1953-1968
Az egyetemi rangú Kertészeti és Szőlészeti Főiskola 1953-1968 Zsidi Vilmos Az 1948-as fordulatot követően az élet majd minden területén a szovjetunióbeli gyakorlat vált mérvadóvá. Szovjet mintát követett a felsőoktatás intézményhálózatának addig nem látott differenciálása az 1950-es évek elejétől. Ezt a folyamatot jelezte a „szakfőiskolák”, majd később a „szakegyetemek” hálózatának létrehozása. A változtatások a Magyar Agrártudományi Egyetemet is elérték: 1952-ben az Erdőgazdaságtudományi, valamint az Állatorvostudományi, 1953-ban a Kertészettudományi Kar vált ki és lett önálló főiskolává. Egy évvel később a Mezőgazdasági Gépesítési Karból alakult meg a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskola. Az önálló Kertészeti és Szőlészeti Főiskola az Elnöki Tanács 1953. évi 17. törvényerejű rendeletével 1953 szeptemberében alakult meg. Az átalakulás kizárólag csak a szervezetet érintette, az oktatásban lényeges változást nem okozott. Az egyetemi kart megillető jogokat a Főiskola továbbra is megtartotta. Az elnöki tanácsi rendelet szerint a felügyeletet a földművelésügyi miniszter gyakorolta. A Főiskola élén igazgató állt, akit munkájában a főiskolai tanács, oktatási és a gazdasági igazgatóhelyettes segített. A főiskolai tanács „feladatköre” magában foglalta mind az egyetemi tanács, mind pedig a kari tanács hatáskörét. Az igazgatót a Minisztertanács, helyetteseit a földművelésügyi miniszter nevezte ki a főiskolai tanács javaslata alapján. Vagyis a működés mechanizmusa nem tért el a korabeli hasonló intézmények rendszerétől. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán az oktató- és nevelőmunkát, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó tanszéki kutatómunkát végző tanárokat és egyéb oktatókat a megfelelő egyetemi oktatói munkakörbe sorolták. A tanulmányi időt 9 félévben állapította meg a rendelet. A Főiskolán végzettek az egyetemekével egyenértékű képesítést kaptak. Az intézmény szervezésére, tanulmányi- és vizsgarendjére vonatkozó szabályok megállapításában az oktatásügyi miniszter egyeztetési jogot gyakorolt a földművelésügyi miniszterrel. A Főiskolai Tanács nem az önkormányzat szerve volt, hanem az igazgató tanácsadó testületé: elsődlegesen az intézmény egészét érintő elvi, politikai, nevelési tudományos, módszertani, valamint szervezeti kérdésekkel foglalkozott. Tanácskozási és szavazati joggal rendelkező tagjai voltak a tanszékvezetők, az igazgatóhelyettesek, az idegen nyelvi lektorátus vezetője és a miniszter által kinevezett tanácstagok. Tanácskozási joggal az üléseken jelen voltak a párt (MDP), az ifjúsági politikai szervezet (DISZ), az igazgatói hivatal és a könyvtár vezetője. A puszta felsorolásból kitűnik, hogy az igazgatót az állami és pártdelegáltak egyaránt ellenőrizték, a tanács döntéseit befolyásolhatták. E struktúra ismertetése nem öncélú: az egész szocialista korszakra a későbbiekben is ez lesz alapvetően jellemző, egészen a rendszerváltozásig. 1955-ben készült el a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Szervezeti Szabályzata, amiben a következőképp jelölték meg az intézmény sajátos célját: „Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, gépállomások, kísérleti- és tankertészetek, az államigazgatási szervek, a szakoktatás és kutatómunka részére olyan okleveles kertészek és szőlészek képzése, akik a legmagasabbfokú kertészeti 61
