150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Zsidi Vilmos: A Kertészeti Tanintézettől a Kertészeti Főiskoláig. A Magyar Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Kar, 1945-1953
A kertészeti tanintézettől a kertészeti főiskoláig A Magyar Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Kar 1945- 1953 Zsidi Viímos Az 1945-ben végbement politikai változások közepette az ideiglenes kormány egyik utolsó intézkedései közé tartozott a Magyar Agrártudományi Egyetem létrehozása 1945 szeptemberében a 8740/1945. sz. M. E. rendelettel. A mezőgazdasági felsőoktatás első önálló egyetemi szintű intézménye négy karra tagolódott: mezőgazdaság-tudományi, állatorvos-tudományi, erdőgazdaságtudományi, kert- és szőlőgazdaság-tudományi. A tanulmányi idő nem változott. Az új struktúrában lehetőség nyílt doktori oklevél megszerzésére. Az 1945/46. tanévet végigkísérték az elhelyezési és az inflációból fakadó ellátási gondok. Ezen felül késett a tanárok kinevezése, az új tanszékek betöltése. Jóllehet a Kert- és Szőlőgazdaság-tudományi Kar 1945 őszén létrejött, a tanári kar első ülését csak 1946. május 6-án tartották. A tanárok átminősítése nem volt automatikus: Mohácsy Mátyás, Rázsó Imre és Hellei András kapott akkor egyetemi nyilvános rendes tanári kinevezést, a többiek főiskolai rendes és rendkívüli, illetve akadémiai tanárok, főiskolai intézeti tanárok voltak. Vagyis az oktatási struktúra változását nehezen követte a személyi feltételek megteremtése. Az 1945 utáni változások egyik kétségkívül igazságos vonása volt, hogy a nehézsorsú, szegény környezetből származó fiatalok tanulásához nagyobb esélyt biztosított. Ez, és a kertészeti termelés jelentősebb nemzetgazdasági szerepe is közrejátszott abban, hogy a Karra jelentkezők száma jelentősen megnövekedett. Az 1945/46. tanév 200 hallgatójának közel a fele elsőéves volt. A frissen alakult karnak másfajta nehézséggel is szembe kellett néznie: volt olyan törekvés, amely a fakultást megszüntetve inkább intézeti formában képzelte el a kertészeti-szőlészeti oktatást és kutatást; aztán - az intézmény történetében nem először s nem is utoljára - felbukkantak tervek áttelepítésre, amelyek között szerepelt a kiscelli kastély és a budaörsi repülőakadémia területe is. Az átszervezéskor felmerült problémák Horn János dékánt lemondásra késztették 1946. március 11-én. „A hazai, de világviszonylatban is elismert kertészeti és szőlészeti felsőfokú oktatásunknak a szakszempontok figyelmen kívül hagyásával kizárólag az egyetemi követelmények szerint keresztülvitt átszervezését intézményünk célja és továbbfejlesztése szempontjából helytelennek tartom.’’- írta lemondólevelében. Helyét a ciklus végéig Hellei András prodékán vette át. Az elméleti oktatás 1946/47-től a Bolyai Műszaki Akadémia hűvösvölgyi épületében folyt, míg a gyakorlati oktatás helyszíne a gellérthegyi terület maradt. A nyári gyakorlatokat a nagytétényi, a budaörsi és a sári tangazdaságokban végezték. A nagytétényi tankertészet területét a helyi földbirtokrendező bizottság szétosztotta, s csak nagy nehézségek közepette sikerült visszaszerezni. A Növénytani Tanszék az érdi Elvira-majorban kapott 72 kát. hold mezőgazdasági területet és 6 hold parkot. Az 1946/47. tanévtől megkezdődött - igaz csak fakultatív módon - az angol, a francia, a német és az orosz nyelv oktatása. A hallgatói létszám tovább növekedett, ekkor már a Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Kar az Agrártudományi Egyetem legnépesebb fakultása volt 28 %-os 55
