150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Zsidi Vimos: A Kertészeti Tanintézettől a Kertészeti Főiskoláig. A Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet, 1894-1939
igénnyel a művészeti és a növényi ismeretek összekapcsolását végezte el. Szorgalmazta az idegen nyelvtanulást, a külföldi tanulmány utat, valamint a művészeti nevelés szükségességét, sőt ezeket a tantervben is rögzíteni kívánta. Igazgatóként is magas célt tűzött maga elé, kívánatosnak tartotta, hogy „az ország első Kertészeti Tanintézetében a kertészeti oktatás úgy tudományos, mint gyakorlati irányban a lehető legmagasabb színvonalra emeltessék". Átfogó tervet dolgozott ki, amelyben javasolta a tanintézet akadémiává szervezését és növényélettani, talajjavítási, gyümölcs- és zöldség-feldolgozási, valamint növénykórtani intézetekkel történő kibővítését. Már készen állt tehát az átszervezés tervezete, amikor hatalomra jutott a proletárdiktatúra. Rerrich Béla igazgatót 1919. március 28-án központi szolgálatra rendelték be a Földművelésügyi Népbiztossághoz, s a kertépítészeti ügyosztály vezetőjévé nevezték ki. A tanintézet igazgatója Horn János lett, bár kinevezése március 28-án kelt, a váltás valójában már március 24-én megtörtént. Horn János igen figyelemreméltó egyénisége volt a magyar kertészettudomány történetnek, s nagyon változatos életutat járt be. Többször került előtérbe - tehetsége révén -, s többször volt kénytelen háttérbe vonulni politikai okokból. Horn János 1897-től a Kertészeti Tanintézetben végezte tanulmányait kiváló eredménnyel, 1900-ban kapott végbizonyítványt. Ezután, ahogy ez akkor a szakmában természetes volt, külföldi tanulmányútra ment Németországba. Hazatérése után a Kertészeti Tanintézetben tanított, ezt kétszer megszakította a Máramaros megyei Nagybocskón, majd a Hunyad megyei Tyejben dolgozott. 1913. májusában került vissza Budapestre, s ettől kezdve indult meg karrierje a tanintézetben is. Igazgatóvá történt kinevezése után megpróbálta megvalósítani a Kertészeti Tanintézet főiskolává történő fejlesztésének a kertészeti közvéleményben hosszabb ideje felszínen tartott tervét. Ez az elképzelés, amint láttuk, nem új keletű, találkozott a Tanácsköztársaság vezetőinek, a felsőoktatás egészét érintő átszervezési elképzeléseivel. Téves tehát az a felfogás, amely szerint a főiskolai rangra emelés a Tanácsköztársaság idején született elképzelés lett volna. Az viszont igaz, hogy az új kormány segítette a korábbi törekvéseket. A reformterv lényege az volt, hogy a forradalmi idők hevületének megfelelően - a kertészeti szakoktatás egészét átalakítsák, s egymásra épülő rendszert hozzanak létre. Az átszervezés kapcsán ismét napirendre került egy új, alkalmasabb területre történő költözés kérdése: Százhalombattára esett a választás, ahol 2000 holdnyi termőterület birtokbavételével számoltak. A tervezet szélesítette az alapozó tárgyakat, amelyek közé felvették az éghajlattant, az állattant, a gép- és eszköztant, továbbá az idegen nyelveket. Újdonság volt az általános gazdaságpolitikai ismeretek tanítása. Az oktatás súlypontja három területre - a gyümölcs-termesztésre, a szőlőművelésre, valamint a zöldségtermesztésre - esett. Vagyis azokra a tárgyakra, amelyek leginkább megkülönböztették a tanintézetet a (mező)gazdasági akadémiáktól. 46
