150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Zsidi Vimos: A Kertészeti Tanintézettől a Kertészeti Főiskoláig. A Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet, 1894-1939
gyakorlatilag egyaránt képzett kertészek, szőlő- és faiskola kezelők, vándor- és szaktanítók nevelése". A kertmunkásképző tanfolyam - kerti- és szőlőmunkások gyakorlati kiképzése - középfokú végzettséget adott. A kertészeti képzés alapfokát jelentették a különböző rövidebb - egy-két hetes - időszaki tanfolyamok, „ami által tanítóknak, lelkészeknek, földbirtokosoknak, gazdatiszteknek, kerttulajdonosoknak, gyakorló kertészeknek alkalom adatik rövidebb idő alatt a szükséges módon ismeretek és gyakorlati fogások elsajátítására". A szabályzat az oktatási cél mellett megjelölte az intézmény kutatási területét is: „A gyümölcsészet és a kertészet fejlesztése; és pedig a. ) Egy országos pomológiai törzskert fenntartása, melyben valódi s helyes elnevezéssel bíró összes hazai és külföldi gyümölcsfajták (beleértve a szőlőt is) tanulmányoztatnak, leiratnak, s a tenyésztésre érdemesekből oltványcsemetét és oltóvesszőt terjesztenek. b. ) Új gyümölcsfajtáknak magról s keresztezés útján való előállítása. ” A beküldött gyümölcs- és szőlőfajták meghatározása, kertek és gyümölcstetepek tervezése, bírálata, s ezen kívül szakvéleményezés, szaktanácsadás, felvilágosítás. Továbbá növényélettani és növénykórtani, növényszaporítási, valamint növényvédelmi kísérletezés. Konyhakertészeti magtermelés és hajtatás, s végül a „díszkertészet’’ fejlesztése. A részletes felsorolásból kitűnik, hogy az elméleti ismeretek megszerzése mellett nagy súlyt helyeztek a gyakorlati képzésre is. A Kertészeti Tanintézet képzési rendszere három fő irányt foglalt magába: a nyersfogyasztásra alkalmas kertészeti növények termesztésének elméletét és gyakorlatát, a termények ipari tartósításának elméletét és gyakorlatát, valamint az egészséges, szép környezet kialakításának elméleti és gyakorlati oktatását. Az elgondolás kiérlelt és maradandó voltát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szinte a legutóbbi időkig ez a felosztás a tanítás alapja. A Kertészeti Tanintézeten belül működött a Magyar Állami Magkísérleti Állomás, valamint az Országos Pomológiai Bizottság. Nem lehet eléggé hangsúlyozni annak jelentőségét, hogy a Kertészeti Tanintézet szabályzatát külföldi minták alapján, világlátott szakemberek állították össze. Rudinai Molnár István a karlsruhei műegyetemen hallgatott kémiát és gazdasági tárgyakat. A karlsruhei Technische Hochschule az első, német területen alakult műszaki főiskola, s nagyon fontos volt a hazai műszaki értelmiség kialakulása szempontjából. Rüde Károly főkertész a bautzeni Gyümölcsészeti és Kertészeti Iskolában végzett, majd közel egy tucat nyugat-európai, ill. balkáni országot látogatott végig. Érthető, hogy a szabályzat megalkotásakor a vilvorde-i és versailles-i intézetek alapdokumentumait alkalmazták a hazai viszonyokra. A kész szervezeti szabályzat és a kutatási program 1893 őszére elkészült, „a királyi jóváhagyás” 1894. április 30-án kelt. Ez a nap a Kertészeti Tanintézet „születésnapja". 1894. november 19-én ült össze az első tanári értekezlet, s november 25-én került sor az ünnepélyes megnyitóra. A kertészképzés a kertészet összes ágában és a modern szőlőművelésben jártas szakembereket nevelt. A képzés időtartama 3 év volt, a tanév szeptember 15-től a következő év szeptember 15-ig tartott. Tehát nem volt szünet, azonban az elméleti oktatás júliusban és augusztusban szünetelt. A megfelelő magaviseletű és szorgalmú hallgatók e két hónap alatt kaphattak - igazgatói engedéllyel - 4 heti 42
