150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Geday Gusztáv: Mohácsy Mátyás élete és munkássága (1881-1970)
szőlészeti szakoktatás több évtizedes kettősségének megszüntetésére a kormányzat az 1943/44-es tanévben az Akadémiát továbbfejlesztve létrehozta a „M. kir. Kertészeti és Szőlészeti Főiskolá”-t. A Főiskola tanulmányi ideje négy évre növekedett és a végzett hallgatók egyetemi képesítéssel egyenértékű diplomát kaptak, de doktori cselekményeket nem lehetett végezni a Főiskolán. Az oktatást a 16 tanszéken túl segítette 237 kh. nagyságú tangazdaság. Az új Főiskola első dékánjának, az intézmény fejlesztésében oroszlánrészt vállaló Mohácsy Mátyást, 1944. január 15-én a tanári kar közfelkiáltással választotta meg. Az elméletileg és gyakorlatilag képzett kert- és szőlőgazdák oktatásának kibontakozását a II. világháború 1944. és 1945. évi budapesti harcai megakasztották, de megszüntetni nem tudták. Mohácsy Mátyás nevéhez fűződik az 1945 utáni oktatás megindítása, a főiskolai újjáépítés, majd a továbbfejlesztés is. Az intézmény 1945 őszén az újonnan létesített Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaság-tudományi Karaként (legnépesebb karként az összhallgatóság 28 %-át adta) kezdte meg munkáját. Az új egyetemen egyetemi nyilvános rendes tanári kinevezéssel irányította továbbra is a Gyümölcstermesztési tanszéket. 1948. június 10-én az Agrártudományi Egyetem rektorságát nyerte el. E kitüntetést nem személyes érdemének tekintette, hanem mint mondotta, „... a kertészet sok-sok szorgalmas munkása, neves és névtelen hőse egyengette szakmám útját fölfelé. Én csak a történelmi szükségszerűség múló megszemélyesítője lettem egy adott pillanatban. Talán azért, hogy a kertészet történelmi épületén, mint elmosódó rovátka jelezzem mindig az én időmben elért legmagasabb szintet és arra ösztökéljem utódainkat, hogy szárnyalják azt túl." Ekkor szervezte meg a kar új tanügyi épületének a mai „A” épületnek az építését. Siker koronázta mintegy másfél évtizedes küzdelmét is, amikor 1949-ben megvalósult a Kertészeti Kutató Intézet. 1949. március 15-én egész élete munkásságának elismeréseként Kossuth- díjat kapott. 68 éves korában 1950. június 1-én nyugdíjba vonult. Nyugdíjas éveiben sem szakadt el a termesztéstől, élete végéig tevékenyen közreműködött a nagyüzemi gyümölcstermesztés kialakításában. Közvetve - irodalmi működésével, mert 23 könyvéből 15-öt társszerzőkkel 1950 után írt meg - közvetlenül ugyanis tanítványai hívására szívesen látogatta meg a kertészeti nagyüzemeket. De nemcsak a nagyüzemeket támogatta, hanem a házikerti gyümölcsösök jelentőségét is felismerve, 13 kiadásban megírt munkájával 320.000 példányban - ami szépírónál is elismerésre méltó teljesítmény - foglalkozott a kérdéskörrel. így nyilatkozott erről a korszakáról: „A nyugdíjaztatásom óta eltelt két évtizedet tartottam életem legnagyobb ajándékának. Ettől a naptól kezdve nyílt lehetőségem a zavartalan alkotó munkára. Szellememnek tápláló ereje a világ minden tájáról kapott szakirodalom és a tudományban egyre jobban haladó munkatársaim tapasztalata volt. ” Hatalmas életművét a társadalom, a kormány, a Magyar Tudományos Akadémia, a Kertészeti Egyetem számos magas kitüntetéssel ismerte el: Kossuth-díj 1949, Mezőgazdasági tudományok kandidátusa 1952, Munka Vörös Zászló Érdemrend 1954, Mezőgazdasági tudományok doktora 1957, Kertészeti és Szőlészeti Főiskola arany oklevele 1957, Mathiász János emlékérem 1958, Kertészeti és szőlészeti tudományok doktora és gyémántoklevél 1961, Kertészeti és szőlészeti tudományok díszdoktora 1963, Vasoklevél 1965. Tevékeny életének 90. évében 1970. április 6-án Budapesten hunyt el. Mohácsy Mátyás életében nemcsak tanúja, de aktív harcosa is volt a magyar kertészet változásainak, fejlődésének, mely során a domboldali házikerti 39
