150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Csorna Zsigmond: A Vincellér- és Kertészképző Gyakorlati Tanintézettől a Magyar Királyi 31 Kertészeti Tanintézetig, 1860-1894
megkövetelt európai elvárásnak megfelelően a borászati ismeretek fejlesztését tűzte ki célul. Minderre óriási szükség is volt, mert a magyar borászat a borkezelések, a pincemunkák, a borkémiái ismeretek tekintetében majd százéves lemaradással kullogott az európai, elsősorban a francia, német, osztrák borászati ismeretek és a gyakorlati szakismeret mögött. Mindezt úgy, hogy az alapanyag, a must, a szőlészeti munkák ismeretének, a kiváló ökológiai adottságoknak köszönhetően Európa legjobb minőségű mustjait állította elő. Entz Ferenc 1876-ban igazgatói megbízatásáról lemondott, mert elhatalmasodó szembaja akadályozta a munkák megfelelő ellátásában. A következő évben meg is halt, fájdalmasan búcsúztatta a borász-kertész társadalom. Entz Ferenc 23 év alatt több mint 150 szakmailag felvértezett, nagytudású tanulót nevelt az ország kertészete és szőlő-bortermelése javítására. A nehéz gazdasági helyzet miatt azonban a lágymányosi területtől megvált intézmény 1878-ban már a Gellérthegy déli lankáin elhelyezkedő intézetben alakította ki az iskola alsó és felső telepét. Az iskola igazgatását Rudinai Molnár István vette át, aki a nagyhírű keszthelyi Georgikon jogutódja, a keszthelyi Felsőbb Gazdasági Tanintézetben végzett okleveles mezőgazda volt. A szőlészeti-borászati ismeretek mellett főleg a gyümölcstermesztés területén jeleskedett, sőt a Minisztérium felkérésére a megjelenő filoxéra kártételének elhárításán is eredményesen dolgozott. Egyre inkább megért azonban az a vélemény, hogy az iskolát állami kezelésbe kell adni. Az OMGE irányítói és az állami szakvezetés egyetértettek ezzel a megoldással, és hosszú tárgyalási sorozat végén Kemény Gábor földmívelés-, iparés kereskedelemügyi miniszter hozzájárult 1881. január 1.-vel az állami kezelésbe vonáshoz. így 1881-től már mint Budapesti Magyar Királyi Állami Vincellérképezde néven működhetett tovább. A fenntartó Minisztérium a kor egyik legmodernebb szakiskolájává fejlesztette fel, tanterve és oktatási rendje megegyezett a korabeli állami vincellériskolákéval. Mindez nem példa nélkül álló folyamat eredménye volt. Ugyanis az állam a növekvő terheket és állami feladatokat a mezőgazdaság Az intézmény pecsétje területén, így a kertészet területén is az állami iskolák, az iskolák ügyének állami kezelésbe vételével tartotta megoldhatónak. Mindez az állam és az egyház széjjelválásának a folyamatába illet bele. Már az ún. Népiskolai törvény segítségével az 1868. XXXVIII. Te. alapján az ország minden nagyobb helységében gazdasági felsőnépiskolákat állítottak fel. Ezzel az intézkedéssel azt akarták elérni, hogy a 6 elemit végzett paraszt gyermekek, további 3 év alatt szakismeretekre tegyenek szert. Ezek az iskolák a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium felügyelete alatt álltak. Ugyanakkor a Földmívelés Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium földmivesiskolák felállításával kívánta a paraszt gyermekek mezőgazdasági oktatását szolgálni. Ezekkel egyidejűleg működtek az alsófokú mezőgazdasági szakiskolák, amelyeknek egyik csoportját a vincellérképezdék alkották. Az ismertebbek közé tartoztak a budai mellett: az érdiószegi, a ménesi, a nagyenyedi, a tarcali és a pozsonyi. A Balatonfüredi Szőlőműves Felsőnépiskola, mint vincellérképezde, egyik csoporthoz sem kapcsolódott szorosan. A 19. század második felében a településhálózat, településforma változása a kertészkedésre is nagy hatással volt. Részben a kialakuló, kereskedelmi központoknak számító nagyvárosok körül lendült fel a kertészeti termelés. Ezek a 32
