150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Csorna Zsigmond: A kertészet jelentősége és sajátossága Magyarországon a 19. század 13 második felében
virágok ivarszerveinek megismerésével már a keresztezés, az ivaros és ivartalan szaporítások kertészeti lehetőségeit, a szaporítóanyagok fajtaazonosságát kezdték hirdetni. A franciaországi, belgiumi intenzív koronaformák és új fajták német és osztrák közvetítéssel jutottak el Magyarországra. A kertészet fokozatos változását a növényélettani jelenségek megfigyelései mellett a magyar kertészeti szaknyelv kialakulása, a kertészeti szakfolyóiratok versenye és szakosodása, az ország kedvező ökológiai adottságainak figyelembevételével a haszonkertészetek, a dísznövénykertészetek, hajtatott primőrárut és vágott virágokat előállító kisebb nagyobb üzemi szintű telepek megjelenése is mutatta. A változó kertészet képét mutatja az Alföld extrém klimájú területein a haszonkertek kialakítása, a fajtakérdés felvetése és a fajtaazonosság biztosítása, a fajtatiszta telepítések megkezdése, a magyar őshonos hungaricum fajták jelentőségének felismerése, a minőségi nyugat-európai fajták elterjedése, szaporítása, a termelési eljárások, technológiák rögzülése mellett újabbak A szaporítóanyag termelésen belül a mag- és az oltványtermesztés fontosságának felismerése ekkor alakult ki. A szemléletváltást jelentette, hogy a kertészet jövedelemtermelő, foglalkoztató és eltartó képessége mellett a nyereségre orientált, a gazdasági életben mint fontos külkereskedelmi tényezőt egyre inkább figyelembe vették a 19. század második felében. Különösen a gyümölcskivitelt, az aszaltszilvát, valamint a zöldség- és gyógynövényeket, a vetőmagvakat, amelyek, mint híres és jellegzetes „magyar” kiviteli árucikkek, ebben az időpontban váltak Európa hírűvé, ekkor alapozták meg hírnevüket. A tagolódó, szakosodó kertészet szakírói az 1870-es évek végére már gyümölcstermesztésre, zöldségkertészetekre, virág- és dísznövénykertészetekre, faiskolai kertészetekre, vetőmagtermelő kertészetekre, és vidéki kertészetekre osztották fel az ágazatot. A magyar kertészet nagykorúságának eléréséhez a következő lépéseket ajánlotta a szakma 1863-ban: 1. Rendezni a gyümölcstermesztést, megfelelő fajtákat a megfelelő talaj, égtáji, piaci feltételeknek megfelelően. Javasolták a kereskedés élénkítését. 2. Ajánlották az erdei, vad haszonnövények termesztését. 3. Javasolták a zöldségtermesztés általánosabb megismertetését, valamint megkedveltetését. 4. Virágok közül a legkedveltebbek, a leghálásabbak termesztését ajánlották. 5. Szorgalmazták az egyesületi és magánvállalkozású kísérleti kertek, pomológiai gyűjtemények támogatását. 6. Javasolták faiskoláknak és egyéb kertészeti vállalkozásnak teret nyitni, a cél és a közönség igényeinek megfelelően. 7. A vetőmagtermelést jövedelmező nemzeti iparrá kívánták fejleszteni. 8. A gyümölcsfeldolgozás fejlesztésével a regionális gyümölcstermesztést és az ipari felhasználást támogatni. terjedese. Gróf 3ZECHÉNYI IMRE 5 nagyméltóadga FAISKOLÁJÁBAN IjiBilM- ti «»Irt, ?jS*ilf&-« Ms»m|éb«l IIOBPÁOaOK^ Kata l ok Üti- Ui iiwHm, Frtíki- ni Äi«sttä»e*M imim. *«l EaMscjSaanrr«*!» BAUMSCHULE HORRÁCS Faiskolai árjegyzék, 1885 17
