150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Schmidt Gábor, Hámori Zoltán: A Budai Arborétum története
Végül: „Mielőbb szüksége merült fel egy olyan főkertész alkalmazásának, aki a hajtatásban teljesen jártas, és aki az üvegházak terveit elkészíteni és azok építését ellenőrizni képes. Sikerült erre a feladatra Röde Károly-t Szászországból szerződtetni, aki azután az intézetnek állandó fökertésze is maradt. ” Ahhoz, hogy a kertészet minden ágát jól és gyakorlatiasan lehessen oktatni, demonstrációs térre volt szükség. Ezért az eredeti - Ménesi út és a Somlói út közötti - területhez hozzávásárolták a Villányi úttól délre, egészen a mai Bocskay útig tartó területet, ahol kísérleti telepet, gyümölcsöst és zöldségtermesztő telepet létesítettek. A szőlőtermesztés okítása nagyrészt az eredeti területen meglévő fajtagyűjteményre volt alapozva, de az alsó részen is telepítettek szőlőfajtákat különböző művelésmódokkal. Ami a dísznövénytermesztést illeti, az "Arborétumon" kívül eleinte csakis a zöldségtáblák szélei szolgálhattak virág- és díszbokor telepítésre; ügyeltek a fontossági sorrendre... A Tanintézet teljes területe elérte a 14 holdat (mintegy 10 ha). Ekkor vezették be a „Dísznövénytermesztés” című tárgyat is az oktatásba, amelyeket 1913-ig Rade Károly adott elő. Az „Ős”arborétum A Kertészeti Tanintézet első létesítményeinek egyike a már korábban leírt „Arboretum”, ahová a dendrológia oktatásához szükséges élő demonstrációs anyagot ültették ki. Egészen 1949-ig, a felújításáig maradt fenn eredeti formájában. Az „Arboretum” ekkor csak a Felső Kertre korlátozódott, annak is csak a középső részét foglalta el; a mai kollégium helyén szőlőültetvény volt. Később ide is dísznövények kerültek. 1967-ben, a Kollégium építésének megkezdésekor a mostani Ebédlő helyén már nem szőlő, hanem a Sziklakért, felette és tőle jobbra pedig a Rosaceae család dísz-képviselőinek maradék része helyezkedett el. Itt volt megtalálható az a Malus x purpurea ’Aldenhamensis’ és M. ’Echtermayer’, amelyek most az Alsó Kertben a felvonulási Épület melletti Albizia-val szemben találhatók. Ezeket a fákat a Főkert ültette át, óriási földlabdával. Több egyéb fát, - például Fagus sylvatica ’Atropunicea’-t, Malus spectabilis-t, Liriodendron tulipifera-t, a Feneketlen Tó körüli parkba ültettek. Ezek most is ott találhatók a Bartók-emlékmű körül. Az elsőként felépült „F” és „E” épületek között már a századelőn is az ún. „dísztér” foglalt helyet. Mivel az „Arboretum” telepítése - oktatási szempontból helyesen - növényrendszertani csoportosításban - nem pedig a környezeti igényeket figyelembe véve - történt a 4 és 1/4 kataszteri holdon (mintegy 3 ha), a 800 db díszcserje, 200 db díszfa és 90 évelő egy része kipusztult (többségében a szárazság miatt). A húszas évek végén az „Arboretum” területe 1 kataszteri holddal bővült. Ennek kiültetési tervét már Rerrich Béla készítette, s a munkálatokat valószínűleg Magyar Gyula irányította, aki igen sok új növényfajt, -fajtát kapott a német Späth cégtől cserébe az általa nemesített Lonicera x tellmanniana első szaporulatáért. Erre a területre a következő nemzetségekből ültettek a legtöbbet: Corylus, Malus, Prunus, Rosa, Tilia. Mellettük sok tűlevelű fajt telepítettek ágyrendszerbe, eltérően Rade angolpark-szerű ültetésmódjától. 143
