150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Jámbor Imre: A táj építészeti oktatás múltja és jelene
elsősorban a térségi tervezés, a tájtervezés, a regionális tervezés és fejlesztés, a környezetügy és a helyi-területi értékek szakmai kapcsolódásait szem előtt tartva. E szakon kezdettől (1963-tól) oktattak területfejlesztést (az országban elsőként és mindmáig önálló diszciplínaként), regionális tervezést, településtervezést és településszociológiát, és a képzés személete is egyértelműen területi. Ennek köszönhetően a tájépítész mérnökök a területrendezési tervezésre egészében, illetve a szakági településügyi kérdések megoldására szakmailag felkészültek, és a tájépítész képzés keretében kialakult a területfejlesztés, a regionális tervezés, a települési környezetvédelem, a természet- és tájvédelem, a tájtervezés oktatásának és e témákkal kapcsolatos diszciplináris kutatásoknak magas színvonalú gyakorlata, felhalmozódott ismeretanyaga és kialakultak a szakterület műveléséhez szükséges nemzetközi kapcsolatok és együttműködések. Az egyetemi integráció kedvező helyzetet teremtett azzal, hogy a településüggyel kapcsolatos felsőfokú oktatás két tradicionálisan meghatározó szerepű intézményét: a Tájépítészeti, -védelmi és -fejlesztési Kart és az Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Kart egy egységes egyetemi szervezet keretébe rendezte, amellyel megteremtődtek az urbanisztikai egyetemi képzés feltételei. Ezzel a meglévő főiskolai képzés megőrzésével egy intézményen belül kialakítható az egyetemi szintű településmérnök képzés, az átjárhatóság és az együttműködés legszélesebb biztosításával. A feladat fontosságát és sürgető időszerűségét felismerve, és tekintettel a karon koncentrálódott szellemi és tudományos felkészültségre, valamint a településtudományi képzés terén szerzett több évtizedes oktatási tapasztalatokra, javasoltuk - az Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Karral közösen - önálló, egyetemi színtű okleveles településmérnöki szak alapítását és indítását. A szak indítására a Tájépítészeti Kar gesztorságával először a 2003/2004-es tanévben került sor, amelyre 40 fő államilag finanszírozott hallgatói létszámkeretet biztosítottak. Az oktatás célja olyan mérnökök képzése, akik képesek a települések, régiók rendezése, a település környezetének alakítása és létesítményei, infrastruktúrájának működtetése tevékenységi körében jelentkező településtervezői, főépítészi, továbbá műszaki hatósági, műszaki szakhatósági, illetve a helyi önkormányzatok tevékenységi körébe tartozó kommunális, fenntartási, szervezési, környezetvédelmi feladatok ellátására és irányítására. Az új urbanisztikai szak és a tájépítész mérnöki szak oktatása egy kari szervezet keretében egyben az áthallgatás és a közös tárgyak rendszerének kialakítását is lehetővé teszi és a két, rokon, egymással szorosan kapcsolódó szakterület hallgatói közti kapcsolatokat, a másik szakterület ismeretét is elősegíti, ami a későbbi szakmai pályafutás során fontos szerepű lehet. A Szent István Egyetem eredeti kari struktúrájával csupán egy rektori ciklust, négy évet élt meg. 2003-ban a három budai kar - az egykori Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem - a SZIE szervezetéből kivált és a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemhez csatlakozott. A 2003/2004- es tanévet a Kar a BKÁE - népszerű nevén a Közgáz - égisze alatt nyitotta meg. Közös szándékaink szerint még az őszi félév során új nevet talál és adat magának ez a lényegét tekintve új, 7 karú budapesti egyetem. A kiválás okai sokfélék. Az elemzések még tartanak és időre van szükség a valós értékeléshez. De bizonyos, hogy ezzel a változással új korszak kezdődik a Tájépítészeti Kar és a 150 éves Budai Campus életében. 140
