150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Hoschke Ágoston: Az élelmiszertudományi képzés fejlődése és eredményei
ipari készételgyártó- és más iparági képzéssel kapcsolatos szakok) és az ezt követő másoddiplomát adó főiskolai szakok, szakirányok (élelmiszerkereskedelmi-, táplálkozástudományi, vendéglátás-, étkeztetési, élelmiszeripari környezetvédelmi és élelmiszeripari menedzser- és marketing szakok) tantervi programjának kidolgozása és bevezetése. A közeljövő feladata az egyetemi szintű élelmiszerbiztonsági szak képzési programjának kialakítása és akkreditáltatása. A Kar oktatásfejlesztési stratégiájának lényeges eleme az élethosszig tanulás különböző szintű formáinak a szakmérnöki (zöldség-gyümölcstermesztés és feldolgozó, élelmiszeripari környezetvédelmi-, élelmiszeripari informatikai-, folyamattervező-, gyártmányfejlesztő, stb) szakok kialakítása és a Workshop rendszerű, tanfolyamos továbbképzési formák (érzékszervi vizsgálati módszerek, minőségbiztosítási rendszerek, GMO vizsgálati módszerek, kockázatelemzés, környezetvédelmi analitika, élelmiszerszabályozás, fogyasztói érdekvédelem, táplálkozási magatartásvizsgálati elemzés, kis- és középvállalkozási EU szaktanácsadás, funkcionális élelmiszerelőállítás stb) bevezetése. A kari fejlesztési elképzelések valóra váltásához már rövidtávon is alapvető feladatok: • a Kar oktatási feladatkörének harmonizálása a társult egyetem valamennyi karával és az átjárhatóság biztosítása • a megnövekedett hallgatói létszám fogadására alkalmas infrastruktúra felújítása és bővítése • a kari informatikai rendszer fejlesztése • közös karközi és vállalati konzorciumok létrehozása a hatékony nemzetközi kutatási együttműködések fejlesztésére • új kapcsolatrendszer kialakítása a felhasználói szférával, a' szponzorálási lehetőségek növelése • a szaktanácsadási és szolgáltatási tevékenység fejlesztése, amely • kiterjed a környezetgazdálkodásra, az élelmiszerek minőségbiztosítására, a fogyasztóvédelemre, a korszerű feldolgozási technológiákra, nagyműszeres akkreditációs mérési feladatok ellátására, az innovációs kapcsolatok fejlesztésére és az élelmiszeripari vezetők, vállalkozók továbbképzésének megszervezésére. Természetesen a fentiekben vázolt oktatásfejlesztési stratégia csakis a társult új egyetem karaival és a szakterület akadémiai és ipari kutatóintézeteinek a támogatásával és a kiemelkedő képességű szakemberek közreműködésével valósítható meg. 129
