150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Hoschke Ágoston: Az élelmiszertudományi képzés fejlődése és eredményei
Az élelmiszermérnök-képzés oktatási rendszere A Kar oktatási rendszere a tradicionális élelmiszeripar oktatási tapasztalatai, más intézmények oktatási struktúrájának hatásai, külföldi tanulmányutak tapasztalatai, valamint a kilencvenes évek reformtörekvései alapján alakult a mai formára. Az oktatási rendszer meghirdetett szakjaival párhuzamos, nyitott képzésben főiskolai (BSc), és egyetemi (MSc) képzést, valamint tudományos képzést (PhD) valósít meg, igazodva a gazdaság igényeihez. Az oktatási profil lefedi az élelmiszergazdaság teljes ágazati rendszerét, és a gazdasági szerkezetváltozás igényeihez igazodva, új szakirányaival segíti az élelmiszergazdaság felkészítését a jövő kihívásainak leküzdésére. A Kar életében negyedik generációsnak nevezhető mérnök képzés új elemei az önálló, elnevezésében is megreformált élelmiszermérnök (MSc) és élelmiszertechnológus (BSc) képzés, az új szakirányok indítása (biotechnológus, folyamattervező, minőségszabályozó, élelmiszeripari menedzser), a kredit rendszerű oktatási rendszer és tantárgyszerkezet bevezetése, a választható tantárgyak körének bővítése. A képzés új elemei között kell megemlíteni továbbá a technológiai oktatás szemléleti változását, melynek eredménye a korszerű oktatástechnikai módszerek bevezetése, az ismeretanyag hatékonyabb szintézise, a motiváció erősítése, a mérnöki szemlélet gyorsabb kialakítása. A képzés tematikai felépítésében szerepet játszott a gyakorlati és elméleti oktatás arányainak megváltoztatása, a leíró jelleg háttérbe szorítása (hogyan helyett miért), a fokozatos, többszintű ismeretanyag elsajátítása, az általános alapozó ismeretszerzést követő speciális szakirányú képzés, majd az önálló tevékenységet igénylő diplomamunka készítés. Az 1993/94-es tanévben bevezetett új képzési rendszer szerkezetét az alábbi ábra mutatja. Az oktatási rendszer fő vázát az egymás mellett párhuzamosan futó, az okleveles élelmiszermérnök (MSc) és az élelmiszertechnológus mérnök (BSc) képzés adja. A képzés struktúráját a kari tantervek és a képesítés követelményrendszere határozza meg. A Kar képzési kínálata iránt változatlan az érdeklődés. A 18-20 éves korosztály csökkenő létszáma, a mérnöki hivatás devalválódása, a hasonló képzési profilt bevezető intézmények szakindítási, szakfejlesztési tevékenysége, az új integrált egyetemek regionális fejlesztési törekvései és a hallgatókért folytatott éleződő konkurencia harc ellenére stabilizálódott a nappali alapképzésre jelentkezők száma. A képzési kínálat bővülésével (költségtérítéses nappali és levelező tagozatok, új szakmérnöki szakok) a kar hallgatói létszáma mintegy megháromszorozódott. Jelenleg mintegy 1300 hallgató vesz részt a Karon oktatott szakokon és az ezredfordulót követően a költségtérítéses hallgatók részaránya már meghaladja az állami finanszírozású hallgatók létszámát. Elsősorban a levelező technológusmérnöki tagozat iránt növekedett az érdeklődés. A fenti adatok és a fejlődési trendek igazolják a kar oktatáskorszerűsítési törekvéseit, és összhangban vannak a kormányzat élelmiszergazdaság fejlesztési koncepciójával, az élelmiszeripari kis- és középvállalkozások fejlődésével és hazánk EU csatlakozásával várhatóan bővülő feladatokkal. Mindezek együttesen biztosítják, hogy a Karon végzett hallgatók szélesebb körben találnak jelenleg és a jövőben is a végzettségüknek megfelelő munkahelyet. 121
