Főiskolától egyetemig. Dokumentumok a felsőbb színtű kertészképzés történetéből II. 1945-1953 - A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 2. (Budapest, 1996)
Dokumentumok (Forrásközlés)
Sok olyan kérdést sikerült megoldani zökkenő nélkül, ami egyébként - különösen az első időben - komoly nehézségeket okozott volna. Itt főleg a közös tanszékek munkatársainak karunkon végzett lelkiismeretes munkájára, valamint az egyetem vezetőségének és a központi szervek adminisztratív személyzetének feltétlen segitőkészségére gondolok. Nem rajtuk, hanem a meg nem felelő szervezeten és esetenként egyéb adottságokon múlott, hogy az összemüködés főként a különleges kérdésekben nem volt teljesen zökkenőmentes. Lelkiismeretes munkájuk tette lehetővé, hogy sok ebből adódó nehézséget ki tudtunk küszöbölni. A közös szervek feladatuk magaslatán álltak. A közös tanszékek hallgatóinkat magukénak tekintették. Szoros kapcsolatot igyekeztek kiépíteni a kari vezetéssel, ami előmozdította azt a jó eredményt, amiért egyetemi viszonylatban sem kell szégyenkeznünk. Karunk is igyekezett minden segítséget megadni a testvér karoknak egyrészt bizonyos tárgyak előadásával, másrészt az Agrártudományi Egyetem közös munkájában való részvétellel. Ez az együttműködés és mindkét részről tapasztalt eddigi segitőkészség nem szeretném, ha a jövőben megszakadna, hanem még jobban kiépülne. Szükségesnek tartom tehát szoros kapcsolatunkat a továbbiakban is fenntartani a testvér karokkal, nekik minden segítséget megadni, ugyanakkor kérem, hogy főiskolánk fejlődése érdekében szükséges támogatást a továbbiakban se vonják meg tőlünk, hogy különállóan ugyan, de még eredményesebben törekedhessünk a minél kiválóbb vezető káderek képzésére a mezőgazdasági és kertészeti termelés részére. Amikor a múlt kari ülésen az 1952/53-ban elért eredményeinket az egyes dolgozók jó, vagy jobb kötelességteljesitéseként értékeltem ki és a hiányosságoknál felhívtam a figyelmet arra, hogy ezek jobb munkával kiküszöbölhetők, tettem ezt ezért, hogy felhívjam dolgozóink figyelmét a fokozottabb helytállásra. Minden dolgozó társunk és hallgatónk a fizikai dolgozóktól a tanszékvezetőkig tekintse ezt elsőrendű feladatának, hogy minél többen elérhessük a kiváló dolgozó szintet. Ha ezt megtesszük bízom abban, hogy eddigi munkánk olyan mértékű elismerése, amelynek következménye kormányzatunk főiskolánk részére az egyetemi rangot biztosította, érdemesek leszünk. A kertészeti és szőlészeti kutatást és termelést pedig nagymértékben előmozdítjuk. Igen örülök, hogy a Kar ilyenirányú törekvésének valóraváltását mint a kar vezetője érhettem meg, a magam részéről a továbbiakban is minden erőmmel arra törekszem, hogy minél jobban előremozditsam a közös cél elérését. Egészségi állapotomra és fokozottabb tanszéki, valamint 109
