Boros Árpád: A diósgyőri kohászat Csavar- és Húzottáru Gyárának története 1770-2007 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 19. (Miskolc, 2007)
A Csavar- és Húzottáru Gyár történeti előzményei és fejlődési szakaszai
kor az 1855-ben szabadalmaztatott Bessemer és az 1865-ös szabadalmazásra Martin acélgyártó berendezések helyett csak kavarókemencékkel szerelték fel a gyárat. Sót a tervezett berendezéseket sem állították fel teljes egészében, s így a gyártás nem volt gazdaságos. A válság azonban az idő múlásával túljutott a mélypontján és a normális gazdasági élet megindult. Miután a gyár eladási és bérbeadási kísérletei nem jártak sikerrel, 1878-ban engedélyt kapott Martin acélgyártó berendezések felépítésére. 1879-ben az első Martin-acélcsapolással a gyár - tíz esztendős küzdelem után - lezárta az egyik legszomorúbb időszakát és a felemelkedés útjára lépett. 1880-ban a vasgyár a Selmecbányái Bányaigazgatóság hatásköréből a budapesti Magyar Államvasutak Gépgyára Igazgatóságához került. 85 Ekkor a gyár neve „Magyar Királyi, Vas- és Acélgyár, Diósgyőr" lett. A gyár átalakításának célja volt azt megfelelő berendezések segítségével mielőbb olyan helyzetbe hozni, hogy a magyar vasutak, nemkülönben az állami gépgyár szükségletének, tehát a vasúti cikkek és hídépítési anyagok előállítására képes legyen. Az építési tervek jóváhagyásától számolva alig egy év leforgása alatt ezt sikerült is megvalósítani. 1882 január havában az acélsínek gyártására berendezett új kikészítő műhely és a hengersorok központosított kazántelepe, májusban annak központosított gázfejlesztő telepe, augusztusban a sínhengersorral kapcsolt egyetemes hengersor, valamint a sínkapcsolószerek gyártásához átalakított régi kikészítő műhely, augusztus 19-én pedig a Bessemer üzem kezdte meg működését a beüzemelés után. A vezetésben, valamint a gyár üzemi berendezéseinek helyes kialakításában bekövetkezett változást az üzemi eredmények tükrözték a legvilágosabban. A gyár 1880 évi 4 212 tonna készáru termelése 1882ben 9 749 tonnára, azaz több, mint kétszeresére emelkedett, 1882-től kezdve pedig nyereségessé vált. Magyarországon 1884-1888 között túltermelési válság volt, de a ezt a diósgyőri gyár nem érezte, mert folyamatos termelése állandóan nőtt, ellátottsága biztosítva volt. 85 Dgy. Lt. 1060/1880.; HKG 2367/1880.
