Boros Árpád: A diósgyőri kohászat Csavar- és Húzottáru Gyárának története 1770-2007 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 19. (Miskolc, 2007)

A diósgyőri új vasgyár 1868-1960

Az 1892-ben megindult új reverzáló sín-hengermű 1890-ben a diósgyőri gyár fejlődése még szembetűnőbb volt, mint az 1885. évi. Ha a Rimamurány Salgótarjáni Vasmű ózdi, salgótarjáni és nádasdi gyárainak termelését nem egy összegben értékeljük, akkor a diósgyőri gyár a magyarországi vasművek között az első helyre került.

41 Diósgyőr 493 560 q Rimamurány Salgótarján (Ózd, Salgótarján, Nádasd) 496 307 q Resica 476 202 q A magán gép- és hajógyárak mind több acélöntésű és kovácsolt géprész megrendeléssel halmozták el a diósgyőri gyárat. Ennek következménye a gép- és kovácsműhely újbóli bővítése lett 1894-ben, de egy új Martin-kemence és öntvénytisztító műhely építése is elkerülhetetlenné vált. Az acélöntöde - az Alduna Szabályozási Vállalat kérésére sziklavésők gyártását is programjába iktatta. Addig kizárólag a 41 Bányászati és Kohászati Lapok, 1891. ápr. 1. 55. o.