Boros Árpád: A diósgyőri kohászat Csavar- és Húzottáru Gyárának története 1770-2007 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 19. (Miskolc, 2007)

A diósgyőri új vasgyár 1868-1960

körébe utalták. A Selmecbányái Bányaigazgatóság hatásköréből a budapesti M. Államvasutak Gépgyára igazgatóságához csatolták.

37 A gyár neve ekkor Magyar Királyi Vas- és Acélgyár, Diósgyőr-re változott. A gyár átalakításának célja volt a gyárat megfelelő berendezések segítségével mielőbb olyan helyzetbe juttatni, hogy a magyar vasutak szükségletének, a vasúti cikkek és hídépítési anyagok előállítására képes legyen. Ezenkívül célul tűzték, hogy a drága sziléziai kőszén helyett a már feltárt jó minőségű, s kizárólag a gyár saját bányáiból kikerülő barnaszenet használják. Az 1882-ben üzembehelyezett Besseiner-acélmít Az új vezetésnek volt köszönhető, hogy a gyár átalakítására vonatkozó építési tervek a jóváhagyástól számított egy év alatt megvalósultak. 1882. elején az acélsínek gyártására berendezett új kikészítőműhelyt és a hengersorok központosított kazántelepét, májusban annak központosított gázfejlesztő telepét, valamint a regeneratív tüzelésre berendezett két kavarópestet és hat hegesztőpestet üzembe helyez37 Dgy. Lt. 1060/1880; HKG 2367/1880.