Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében

1959. Megtörtént az I. sz. ligner gépcsoport felújítása (az 1 370 kW-os primer motort 3 000 kW-osra cserélték ki). 1962. Az I. sz. mélykemence helyén 3 cellás, nagy munkaterű rekuperatív tüzelésű kemence épült. 1964. Az I. sz. mélykemence helyén további 5 cellás, nagy munkaterü rekuperatív tüzelésű mélykemence épült. Lebontották a revekapui öntecs-előmelegítő kemencét. 1965. Üzembe került a nagy munkaterű, rekuperatív tüzelésű „0" sz. kemence. A III. sz. mélykemence átépült egy nagy munkaterü rekuperatív tüzelésű mélykemencére. 1970. A Csiszoló üzem áttelepült végleges helyére az északi főút és a Nemesacélhengermű közötti területre. Az üzem 3 db Heinrich Rau csiszológéppel indult. 1971. Üzembe lépett a DIGÉP csiszológépe. 1993. A Durvahengerműben a kor szakmai színvonalának megfelelő új 70 t/h kapacitású ITALIMPIANTI gyártmányú emelőgerendás bugaizzító kemence és a hozzákapcsolt nagynyomású vízpermetes revétlenítő épült és lépett üzembe. 2001. Az izzító kemencék leállításra kerültek. 2002. A Durvahengerműben lévő buga után izzító (fennálló) kemencék leállítása és lebontása megtörtént. 2004. 70 t/h kapacitású emelőgerendás bugaizzító kemence leállításra került. A 450 mm-es félfolytatólagos rendszerű középhengermű időrendi adatai: 1945. Borbély Kálmán, a MÁVAG budapesti vezérigazgatója egy Diósgyőrben tartott értekezleten felveti, hogy „A Hengerdének szüksége volna egy középsor létesítésére és a meglévő hengersorok modernizálására". 1950. Megindult a Középhengermű építése. 1952. A Kohóipari Tervező Iroda elkészítette a Középhengermű tervét és műszaki leírását. 1953. Megalakították a Lenin Kohászati Művek Újjáalakítását Irányító Kormánybizottságot. Megindult az előszerelési munka a Középhengerműben. Megkezdődött a gépek és villamos berendezések helyszíni szerelése.