Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében

A diósgyőri vasgyár 1927. évi állapotának kivonatos ismertetése

47 Az l-es nagyolvasztó üzembe helyezésével végleg kialakult a diósgyőri kohászati vertikum, és a gyár belépett a XX. századi nagyméretű vas- és acélgyárak sorába. E fejezetben a gyár az 1927. évi állapotában és vertikumában kerül bemutatásra. Az összeállításban már nem szerepel a lövedék esztergaműhely, mivel azt ebben az időszakban telepítették éppen át az „Újgyárba", amelyet 1930ban a kereskedelemügyi miniszter a kohászati törzsgyártól külön választott és mint önálló gyárat, önálló vezetés alá rendelt. A Diósgyőri m. kir. Vas- és Acélgyár üzemei 1927-ben a következők: Központi villamos erőtelep és szivattyútelep

48 a) Villamos erőtelep Steinmüller-féle vízcsöves gőzkazán: 12 db 216 m

2 futófelülettel, ezek között 10 db kézi adagolású lépcsősrostéllyal, 2 db Pluto Stoker mechanikai tüzelőberendezéssel ellátva, 13 atm. üzemnyomásra szerkesztve, 2 db 345 m fűtőfelülettel, Pluto Stoker mechanikai tüzelőberendezéssel ellátva, 13 atm. üzemnyomással. Babcock-Wilcox-féle vízcsöves gőzkazán: 8 db 340 m

2 fűtőfelülettel, lépcsősrostéllyal, 14 atm. üzemnyomásra szerkesztve. Turbógenerátorok: 1 db 7 500, 1 db 6 000 és 2 db 3 000 LE teljesítményű Zoelly-rendszerű gőzturbina, 7 500, 6 000, illetve 2 250 kW teljesítményű, 3 150 Volt feszültségű, 50 periódusú, háromfázisú váltakozó áramra szerkesztett generátorral. 1 db Blacke-Moll rendszerű hűtőtorony 3 700 m

3

, illetve 3 db Körting-rendszerű hűtőtorony, egyenként 1 300 m

3 óránkénti teljesítKiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas és Acélgyár története 1867-1945, 1997. 190-198. p. Központi Kohászati Múzeum nyilvántartási sz.: 81.5.28.6.