Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)
IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében
it természetes vízmederben a Szinva-patak medrében juttatták le a Bükkből a vasgyárba. Még a hámori vasmű működésekor alakították ki völgyzárás segítségével a hámori tavat. E tóban a felhalmozott vízmennyiség a hámorokban dolgozó kalapácsok működtetésére szolgált. A tó kiképzése, a völgyzárógát építése 1810-ben indult meg. A gát építése 1812-ben fejeződött be. Az új mesterséges tó tárolóképessége 1 034 341 m volt. Ez a mesterséges tó képezte a hámori vasmű gazdaságos működésének az alapját. A későbbiekben fontos tényezője volt a vasgyártás vízgazdálkodásának. A nagymennyiségű felhalmozott víz leeresztése a Szinva-patak medrébe az ipari vízszükséglet pótlását szolgálta a nyári szárazság alatt. Az iparivíz ellátását a bükki források adták. A Szinva-patakkal egyesült az Anna-barlang vize. A tó felső részén a tóba ömlő és azon átfolyó Máriaforrás és Garadna-patak vízhozama együttesen mintegy 650 m 3 / h mennyiséget tett ki nyári időszakban. A vasmű első vízműve a gyár alsó 'szintjén lévő szivattyúházban volt. A Szinva-patak medrébe lefolyó bükki vizeket csatornában vezették a vasműbe. Erre felvilágosítást ad a C-6-nak 1900-ban összeállított beruházási javaslata, amely egy derítőmedence létesítésére vonatkozott. Ennek indoklása szerint: „A Szinva vize egy fedett csatornán át vezet a vasgyárban lévő szivattyúház medencéjéhez és onnan 60 méter magasban lévő víztartályba nyomják, onnan folyik a gyárba. " Ezen a telepen három centrifugáiszivattyú működött, összesen 740 m 3 /h vízszállítási teljesítménnyel. A második vízmű a Szinva partján épült. 1927-ben ez a vízmű már üzemben volt. Az erre vonatkozó feljegyzést megtaláljuk egy 1927-ben készült, a vállalat berendezéseiről szóló leírásban; „A szivattyútelep régi és új szivattyótelepekből áll. A régi szivattyútelepen öt darab centrifugáiszivattyú 1600 m óránkénti vízmennyiség szállítására képes a megfelelő villamosmotor meghajtással. A régi szivattyútelep teljesen üzemen kívül van. Az új szivattyútelep 50%-ban van kihasználva. " A későbbi években e szivattyútelepre két darab 600 rn 3 /h és két darab 300 m 3 /h teljesítményű centrifugáiszivattyút építettek be. Az üzem fejlődésével a bükki-források vízhozama már nem fedezte a vízszükségletet. Különösen a nyári szárazságok alatt a források lecsökkent vízhozama nem adott elegendő vízmennyiséget. A tó megcsapolásával sem lehetett pótolni a források vízhozamának csökkenését. E nehézség kiküszö-
