Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében

• nyír, éger, juhar • nyár, rezgőnyár, vadgesztenye, hárs • lue-, jegenye- és vörösfenyő. A szénégetés alapvető adatait a következő táblázat foglalja össze. A faszénégetés műszaki mutatószámai a XIX. században A boksa térfogata 80-100 m

3 •5 1 nr bükkfa tömege 465 kg 1 m fenyőfa tömege 380 kg lomb, ág, hasáb aránya 6:1:3 Szénkihozatal térfogatban 55-56 % Szénkihozatal tömegben 20-25 % 1 m~ faszén tömege légmentesen 112-144 kg 1 nr

1 faszén tömege tárolás után 100-200 kg (átlagban) 160 kg 1 mérő (Mass) szén tömege 38,4 kg 1 köbláb szén tömege 4,8 kg Egy-egy szénégető évente 170-180 tonna szenet égetett, ilyen tömeget azonban csak több boksa egyidejű kezelése tett lehetővé, esetleg a rakáshoz és bontáshoz segítség igénybevételével. A Resiczáról fennmaradt jelentések az ottani szénégetőknek legfeljebb fele ekkora teljesítményt tulajdonítanak. Az égetés eredményeként a porlást is figyelembe véve, térfogatban 50-60 %-os, tömegben (súlyban) 20-25 %os szénkihozatallal számoltak, a szén sűrűségét (fajsúlyát) azonban erdőnként és telephelyenként egészen eltérően ítélték meg. Kohászati alkalmazás szempontjából egy térfogat kemény szenet többre értékeltek, mint ugyananynyi puhaszenet, jóllehet bármely munkafolyamathoz mindkét szénféleséget használták, a nyersvasgyártáshoz a kemény lombos, a frissítéshez pedig a puha tűlevelű fa szenét tartották alkalmasabbnak. A szén előállítási költsége négy tényezőből: a fa árából, a favágók, szénégetők és a szén-szállítók béréből állt. Legnagyobb tételt a fa ára (az erdőhasználat, Stockzinns) tette ki, amely a költségeknek több mint a felét jelentette. Ilyen költségviszonyok mellett a vasgyártás erős függésbe került az