Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)
II. A Diósgyőr-hámori vasgyár 1770-1870
Az üzemindítás technikai nehézségei és a vashiány miatt 1772-1773-ban a gyár nem tudott még piacra dobható árut termelni. Pedig Fazolának fizetnie kellett az építkezések személyi kiadásait, a hat upponyi bányászt, a vaskőfuvarozókat, a szentléleki favágókat és szénégetőket, a hámorosmestereket és segédeiket, a fűtőket, szegverőket, kovácsokat. 1774 nyarán a fahasználat kérdésében az uradalom és a gyár között már öt év óta fennálló súrlódások megszüntetése céljából megállapodás jött létre. 1776-ban, a megállapodás értelmében a kincstár saját kezelésbe vette a diósgyőri vashámort, ugyanakkor besorolta az udvari kamarai költségvetés keretébe tartozó kincstári vállalatok közé, kiadásai fedezésére, a munkabérek fizetésére 1776-tól kezdve a kincstártól rendszeres ellátmányt kapott, a vaseladásból származó bevételeit is a kincstárnak fizette be. A gyár termékeinek jó minősége a bécsi udvart az üzem bővítésére ösztönözte. Új és új munkásokat fogadtak fel. Munkásaik száma csakhamar elérte a százat. Az üzem bővítése Fazola bérfizetési gondjait szaporította. A bécsi udvar a 32 részvénye után a bécsi magánrészvényesek 21 részvényük után járó részesedésüket rendszerint természetben vették át. A gyár termékeinek értékesítése kezdetben bizonyos nehézségekbe ütközött. Diósgyőr nem tudott megbirkózni a mecenzéfi és gömöri vashámorok támasztotta konkurenciával. Az értékesítés kezdeti nehézségei Bécsnek kedvező lehetőséget szolgáltattak arra, hogy Fazola szorult helyzetét kihasználva, részvényeit birtokba vegye. Bécs tehát 1778-ban egyezkedést ajánlott Fazolának részvényei átvételére. Fazola a gyárépítés terhei miatt erre az időre már teljes anyagi csődbe jutott, 1778-ban pedig betegsége miatt a gyárigazgatói állástól is megválni kényszerült. A tárgyalások eredményeként a kincstár meghatározatlan időre zár alá vette Fazola összes adósságait és részvényeit is adósságainak fedezetéül, amelyekből természetesen hosszú évtizedek alatt sem törlesztett semmit.