Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

VIII. Színes gyártörténeti képek, ábrák és a könyv kiadását segítő társaságok reklámoldalai

Önvallomás A fenti és a könyv előző oldalain látható kohászképek varázsa, s az e területeken való alkotás vágya vezérelt mindvégig abban, hogy 1950-től 2004-ig a diósgyőri kohászatból semmilyen külső ajánlat nem tudott elcsábítani. Ötvenhét évvel ezelőtt a Siemens-Martin Acélmű kemence során kezdtem dolgozni, ahol a folyékony és izzó acél látványa rendkívüli hatást gyakorolt rám. A varázslatos nagy gyár különböző területein dolgozva, több lépcsőfokot bejárva, közben tanulva (1950-től az Acélműben munkás, a Mechanikában tanuló, majd vasesztergályos, a Nagyolvasztó gépészeténél és a Keleti Erőműben gépész, később vezetőgépész, 1961-től a Gazdasági Igazgatóságon műszaki-gazdasági ellenőr, osztályvezető, főosztályvezető, igazgatóhelyettes, majd gazdasági igazgató) elértem azt a maximálisnak mondható szakmai szintet, amire egy munkásember az élete és a munkássága során vágyhat. A gyárban eltöltött idő számomra rendkívül küzdelmes, de nagyon szép munkásélet volt, amit a főállású munkám mellett 20 éven keresztül egy szép és eredményesnek mondható sportvezetői tevékenység is színezett. A szerző