Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)
Utószó
Az olvasó akaratlanul elgondolkodik a régmúlt idők eseményein és a gazdag képgyűjteményt nézve önmagának teszi fel a kérdést, vajon mi, a mai „emberek" képesek lennénk-e az akkor alkalmazott és ismert eszközökkel, az akkori primitív körülmények között olyan vastermékeket készíteni, előállítani, mint amit Fazola Henrik készített. Biztosan képesek, de a feltételek ismeretében vállalkozó kevés akadna! A korszerű gyártási körülmények ellenére a vas- és az acélgyártás ma is a legnehezebb, embert próbáló olyan munkák egyike, ahol nagymennyiségű energiát, gázt, olajat, kokszot, villamos energiát és még számos más energiaféleséget kellett felhasználni azért, hogy az ércből jó minőségű vasat nyerjenek, majd a vasat kitűnő minőségű acéllá alakítsák át. A vas, az acél gyártásához a diósgyőri kohászatnak is sokféle és nagymennyiségű energiára volt szüksége. Ezek biztosítása az 1960-as évekig (számos környezetvédelmi, biztonságtechnikai előírásokat betartva) folyamatosan megtörtént, az energiaféleségek beszerzése, előállítása - az alapanyag árakhoz viszonyítva - alacsony árszinten zavarmentes volt. Ez volt az az idő, amikor az „energia nem, csak a tonna számított". A hatvanas évek végén, amikor megingott de még stabil maradt az egész világot érintő energiapiac, már számítani lehetett arra, hogy az addig olcsó és viszonylag korlátlanul rendelkezésre álló olaj, gáz és más energiák ára egyrészt növekedni fog, másrészt a felhasználható mennyiségek fokozatosan beszűkülnek. A gyár szakmai vezetése előtt világossá vált, hogy az addig alkalmazott, túlzottan energiaigényes kohászati technológiák és a részben elavult technológiai berendezések jelentősen veszélyeztethetik a diósgyőri kohászati termékek nyereséghozamát. A gyár dinamikus korszerűsítésekkel, az energiák optimális felhasználását segítő műszerezési, automatizálási folyamatok gyors fejlesztésével és alkalmazásával, az energiatakarékos technológiák kialakításával válaszolt az energetikai kihívásokra. Az ekkor elindított fejlesztések, beruházások, az új korszerű automatizált hengerművek, a legmodernebb, számítógéppel irányított konverteres (LD) acélgyártás, új elektrokemencék, energetikai egységek és a tüzelőanyagok optimális felhasználását irányító automatikák üzembe állítása jelentősen csökkentette a termelés energiaigényét. Mindezek ellenére, (az energia árak folyamatos emelkedése miatt is) a diósgyőri kohászat az 1980-as évek végére veszteséges lett!