Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

V. Az energiaszolgáltatás területén dolgozott vezetők visszaemlékezései

sorolható a vákuumgöz rendelkezésre állásának megoldására tett javaslat is, ami az acélmű területére egy gyors gőzfejlesztő kazánpark és gőztároló telepítésére vonatkozott, mely ajánlat szerint csak a kazánpark 260 millió, a gőztároló pedig szintén több százmillió Ft-os beruházást jelentett volna. Végül is az olasz tulajdonos sem tudta kézben tartani a termelési költségek alakulását, a veszteség csökkentését, a termékszerkezet korszerűsítését és a minőségi acélgyártás fokozását, így a gyár 2002. december végén leállt, és 2003. januárjában ismét csődeljárás kezdődött a DAM-nál. A DAM Energy kft helyzetében ismételten a felszámolási körülmények közötti bizonytalanság következett be. Többszöri sikertelen pályázati kiírást követő kivásárlási kísérletek után végül, a DAM Steel Rt. vagyona a már ukrán tulajdonban lévő Dunaferr Rt. birtokába került. A DAM Energy is a kivásárlás sorsára jutott és beolvadt a Dunaferr Rt. Energiaszolgáltató kft-jébe, mint külső telephely. Az energiaszolgáltatás továbbiakban is, az időközben DAM 2004 kft-é alakult kohászati termelés kiszolgálását és a gyártelepen működő kb. 70 cég energia ellátását, biztosítja. Visszaemlékezésem nem lenne teljes, ha nem említeném meg az energiaszolgáltatáshoz mindig, szervezetileg is kapcsolódó „Műszerész üzem", majd „Műszer Automatika Gyáregység", később „Folyamatirányító üzem" fontos szerepét és eredményes tevékenységét, azok vezetőit: dr. Szarka Tivadart, a Miskolci Egyetem professzorát, korábban a Műszerész üzem vezetőjét, majd a gyár főenergetikusát, Simon Béla, Selmeczi Péter gyáregységvezetőket, Selmeczi József, Koscsó János üzemvezetőket és Bánvölgyi Pál főművezetőt. Összefoglalva az Erőmű, az előzőekben leírt módon épült és fejlődött, valamint az események alakulása során vált egy kazános üzemű kazánházzá, a vákuumgőz, a gyári belső fűtés és használati melegvíz ellátásra korlátozódva, az „ erőműi " jelleget teljesen elveszítve. Csak a műemlék kategóriába illő épület emlékeztet a valaha szép napokat is megélt, a gyár „szívének" is mondható fontos, a diósgyőri vasgyár történetében jelentős szerepet betöltő létesítményeként. "