Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

V. Az energiaszolgáltatás területén dolgozott vezetők visszaemlékezései

1800 méter elosztóhálózattal, megnövelt ívlámpa számmal a hengerde és környékének világítására szolgált. A gépműhely villamosközpont üzembe helyezésével 1898. évben 15 periódusú erőátviteli villamoshálózat épült a • gépműhely, • kovácsműhely, • váltómühely-lövegműhely, vasöntöde, • téglagyár, mozdonyjavító, • acélmű ellátására. Az üzemek a jelentkező új erőátviteli hajtások céljaira már háromfázisú 15 periódusú, 330 V feszültségű villamosmotorokat alkalmaztak. Ebben az időben került üzembe a kovácsműhelyben az első 15 periódusú villamosmotorokkal hajtott daru, a gépműhelyben az első egyedi hajtású szerszámgép, példájukra a többi üzemek is fokozatosan kiépítették légvezetékes elosztó hálózatukat. A gépműhely villamosközpont erőátviteli rész üzembe helyezésével egyidőben egy világítási hálózat is üzembe került, ami a • gépműhely, • kovácsműhely, • téglagyár, • váltómühely ellátására szolgált. Az egyre jelentkező új fogyasztók bekapcsolásával az erőátviteli háromfázisú 330 V-os, 15 periódusú, valamint a világítási egyenáramú 110 Voltos légvezeték hálózatok üzemszerűtlenné váltak. A vasgyár első háromfázisú, 50 periódusú villamos erőmüvének 1911 március 24-én történt üzembe helyezése után első fogyasztója a blokkhengersor meghajtására szolgáló ligner I. - 1940 kW, 3 kV, 50 periódusú, 370 fordulatú motorja, valamint annak erőátviteli és világítási célokat szolgáló 2 db 500 kVA, 3/0,23 kV, 50 periódusú transzformátor és a gerjesztő gép hajtására szolgáló villamos motorok voltak.