Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)
V. Az energiaszolgáltatás területén dolgozott vezetők visszaemlékezései
A megnőtt termelés és szénfogyasztás szükségessé tette a vasúti kocsik mozgatásához kombinált vágányrendszer kiépítését, továbbá a Sásas-völgy ekkorra való feltöltődése, valamint az út-vasút építkezéseknél és a mezőkövesdi repülőtér építésénél jelentkező töltőanyag igény kielégítését jelentő salakértékesítési haszonnal járó lehetőség eredményezte a salakeltávolítás MÁV vagonokra való átállítását és ehhez a salakszinti vágányzat normál nyomtávra való átalakítását. Ezek végrehajtására az 1952-54-es évek folyamán került sor. Az üzem életében komoly termelési zavart jelentett az idegen szénfajta megjelenése. Csak a felhasználás megindulásával derült ki, hogy míg a pereces-környéki szenek salakjának olvadási hőfoka 1 350 °C, a mátravidéki szenek salakja már 1 200 °C-on összeolvad és a generátorokban zárványokat, felégéseket okoz és a megolvadt salakot a generátor rostélyszerkezete nem tudja a vízzáron át kihordani, annak eltávolítása embertelen többletmunkát jelentett. Ezt a problémát csak közel egy éves, részben szervezési, részben nevelési meggyőző munkával sikerült megoldani. A szervezési változtatás abban állt, hogy a szénbeszállítást és lerakást kellett szabályozni. A külső bányákat (4 db) az üzemeknél nem érdekelt Anyagellátási Főosztály útján kellett rábírni az általunk használható szemnagyság szerinti osztályozásra. A teljesen más érdekeltségű MÁV-ot rábírni, hogy a nála szokásos rendszertelen időszakokban történő „összeszedett irányvonatok" helyett a bányavasúttal egyeztetett időpontokban és a bunkerrendnek megfelelő rendezettségben hozza fel az egy mozgatással beállítható maximálisan négy, később a megépült kiváltó vágány segítségével, kézi csörlőzéssel cserélhető nyolc kocsit. A Bányavasúttal és helyi bányákkal egyezkedni kellett, hogy az osztályozó berendezés alól kocka-dió rendben álló szerelvényeket szakítsa szét és fordítsa át dió-kocka rendbe. A gyár szétszórt területein dolgozó és csak a szerelvények érkezésekor idecsoportosított Rakodó üzemi brigádokat rá kellett bírni, hogy a kocsik kézi mozgatásával azokat a szén eredete és szemnagysága szerint mindig azonos bunkerrekeszbe ürítsék. A szemléletváltás saját dolgozóinknál ugyancsak szívós, sokszor kíméletlen ellenkezést kiváltó rendelkező és ellenőrző tevékenységet igényelt. A modernizációs intézkedések ugyan 1947—48-tól kezdődtek, azonban lényeges eredmény csak 1957-58-ban jelentkezett.
