Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében

Ivóvízellátás, ivóvízhálózat Az ivóvízellátás kialakítása a gyár építésével kezdődött és fejlesztése is a különböző időszakokban létesült üzemrészekkel együtt fejlődött tovább. Kezdetben a bükki forrásokból közvetlenül ráfolyással feltöltött tároló medencéken keresztül, majd a diósgyőri források üzembe helyezésével, szivatytyúzással, a Pocogó-i 4 500 köbméteres tározó töltésével gravitációsan. A „B" telepen lévő szivattyúkkal történt a tározó töltése és a gyár mellett létesült lakótelep vízellátása is, majd a városi ivóvíz hálózattal összekapcsolva az üzemeltetése együtt történt a miskolci Vízmüvei. Később a lakótelep és a gyár is a városi Vízmű hálózatára csatlakozott, a „B" telepi ivóvíz szivattyúzás megszűnt. Jelenleg a gyári ivóvíz hálózat hat ponton csatlakozik a MIVIZ Rt. (Miskolci Vízmű Rt.) ivóvíz hálózatához. Betáplálási pontok: Hatodik utca, Ó-gyár tér, Vas utca, Tatár utca, Vasgyári út, Mányoki Ádám út. A lekötések a MTVIZ által beszerelt fogyasztásmérőkkel vannak ellátva. Az Ó-gyári és a Vas utcai lekötések után nyomásszabályozók beépítésére került sor. A gyári hálózat részben földbe fektetett és részben csőhídon haladó vezetékekből épült fel. A beépített csőanyagok acél, öntöttvas, eternit, KPE, PVC vegyesen, jellemző csőátmérő tartomány 50-300 mm között, a ki nem cserélt vezetékek életkora 20-50 évesre tehető. Az 1990-es évektől folyamatos csőcsere kezdődött el, a régi csövekbe, műanyag vezetékek behúzásával. A gyáron belül a fogyasztók döntő többsége hitelesített fogyasztásmérővel van felszerelve, a havi szociális ivóvíz igény ma átlagban 12 000-15 000 köbméterre tehető. A fogyasztás ellenőrzését napi rendszerességgel végzik. Az ivóvízellátás elvi elrendezési vázlata - amelyen fejlesztési tervek is szerepelnek - a következő oldalon található.

100 Pikó Tivadar jegyzetéből