Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében

A „B" vízmű feladata volt a Szinva víz kivétele és az „A" telepről érkező Sajó víz fogadása, a Hámori tóban lévő tartalékvíz szükség esetén történő felhasználása, valamint az ipari víz szivattyúkkal történő továbbítása a fogyasztók felé. Ezen kívül biztosítja a vízlágyító (vízelőkészítő) jobb minőségű Szinva vízzel történő ellátását is. A „B" telep közvetítésével jutott el a városi hálózatról vételezett ivóvíz a víztározóba, majd a fogyasztókhoz. Jelenleg már a városi vízmű látja el ezt a feladatot. A kohászati szerkezetváltás után a „B" telep üzemeltetése is megváltozott, az ipari víz visszaforgatása a „C" telepi szivattyúkkal történik, a Szinva patak vize pedig gravitációs úton jut el a „C" telepre, valamint a Nemesacélhengermű vízgépházába, ahol lehetőség volt a Sajó vizének fogadására is, addig ameddig szükség volt erre. A Szinva patak vizét egy felhúzható zsiliptáblákkal ellátott duzzasztómű segítségével vezetik az ülepítő medencékbe, gravitációs úton. A telep rendelkezik saját ásott kúttal is, amelyből szintén az ülepítő medencébe juttatható a friss víz. A Szinva patakból kivett víz két NA 500-as tolózárral ellátott csatornán jut a két 120 köbméteres előülepítő medencébe. Az előülepítő medencékből a 2 db 3 500 és 2 db 1500 köbméteres térfogatú medencékbe kerül át a víz. Az ,,A" telepről érkező, NA 600-as nyomóvezeték a 2x 1 500 köbméteres medence fogadó aknájába volt bekötve, de a víz közvetlenül a szivattyúház szívómedencéjébe is be volt vezetve, így a medencék külön-külön is üzemeltethetők voltak. A fogadó aknák és az ülepítő medencék két leürítő vezetéken keresztül iszapolhatóra voltak kialakítva. A szivattyútelep két NA 500-as és két NA 300-as acél illetve öntöttvas nyomóvezetéken keresztül kapcsolódik a gyári iparivíz hálózathoz. A Hámori tó tartalék vízkészletén kívül az üzembiztonság és a hálózati víznyomás kiegyenlítése érdekében a Varga-hegyen 1 db 10 000 köbméter térfogatú magaslati víztározó is rendelkezésre állt. A tározó töltését a ,,C" telepről oldották meg. A „C" telep 1952-1954-es években épült, az egész gyárból összegyűjtött használt vizek mechanikai kezelésére. A telep a gyár vízrendszerének legnagyobb kiterjedésű alrendszere jentőségét az indokolja, hogy a nagy vízforgalmú és a kohászat egész területét behálózó recirkulációs vízkör kezelése innen történik és egyben a többi recirkulációs hűtővízkör lejutó vizeinek befogadója is.