Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében

A diósgyőri kohászat vízellátása és fejlődése Történeti visszatekintés és a vízrendszer rövid bemutatása A vaskohászatban is a vízellátás biztosítása az egyik alapvető feltétel a technológiai folyamatok fázisaiban. Legyen szó akár vízi energiaként gőzfejlesztésre, vagy hűtőközegként, a víz kezelésével minőségi vizek előállítására..., de a tűzi víz szükségességéről sem szabad elfeledkezni. A keletkezet szennyvizek elvezetése a csatornahálózat kiépítésével, a vízellátás fejlődésében szintén jelentős szerepet játszott. Az 1870-es években az új acélgyár építése, földrajzi fekvése alapján, vízhiányos területen történt. A friss vizet a Szinva patak biztosította. A patak vízhozamát a perecesi és bükkszentlászlói vízfolyások is növelték, de a tartalék vízbázis a korábbi hámori vasműnek is vizet biztosító Hámori tó volt, melynek vízszintjét a gát zsilip művének nyitásával és zárásával tudták szabályozni, s ezzel a Szinva vízmennyiségét is változtatni lehetett. Ez jelenleg is így működik. A Szinva vize egy falazott mellékágon volt bevezetve a gyár területére és az első időkben gőzzel hajtott szivattyúk, majd később villamos motorhajtású szivattyúk lettek telepítve. A keletkezett szennyvíz a Szinva meder alatt épített csatomán keresztül a Szinva patak egyik holtágába lett vezetve, majd később a városi csatornahálózat kiépülésével a szennyvíz ebbe a csatornába lett bekötve. Az ipari víznek és az ivóvíznek is víztározók lettek építve a gyár feletti Varga hegyen és gravitációval lehetett ellátni a gyárat vízzel. A vasgyár első vízműve a gyár alsó szintjén a hengerdék melletti szivattyúházban volt. A Szinva vize egy fedett csatornán át lett bevezetve a szivattyúház medencéjébe és onnan szivattyúk nyomták a 60 m magasban lévő víztartályba. A második vízmű építését 1917-ben kezdték a Szinva jobb partján, de a háborús események miatt csak 1923-ban lett kész. A jelenleg is meglévő ,JB" vízmű üzembe helyezésével a hengerdében lévő szivattyútelep leállt és a továbbiakban tartalékként szolgált. A gyár fejlődésével a Szinva vízhozama már nem fedezte a vízszükségletet, a nyári szárazságok idején a Hámori tó megcsapolásával sem sikerült mindig pótolni a hiányzó vízmennyiséget. A nehézséget az 1950-1952-es évek-