Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)
IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében
tók és a segédüzemi berendezések, valamint a világítási hálózatok 0,4 kV-os feszültségszinten üzemeltethetők. A nagyfeszültségű alállomások és a főberendezések mélyépítésü kábelalagúton, vagy csőhídon fektetett kábelekkel és a hozzátartozó kapcsoló berendezésekkel vannak csatlakoztatva, míg a 0,4 kV-os kábelhálózat vegyesen, csőhídon, kábelcsatornákon, földbe fektetett kábelekkel csatlakoznak a fogyasztókhoz. Erőmű alállomás Az Erőmű alállomás a korábban leírtak szerint a turbinagépházban termelt villamos energia elosztására épült 35/6/3/0, 4 kV-os feszültség szinten. Alapvetően az erőmű segédberendezésein (kazánház, tápház, turbinagépház, hőkiadó állomás) túlmenően a nagyolvasztók villamos energia ellátása jelentette a fő feladatot. Az alállomáshoz csatlakozott még a nagyolvasztó hűtő vízgépházát (D gépház) is ellátó „Nagyolvasztó 3 kV-os" kapcsolótér a kohók szociális épületében elhelyezve. Az 50-es években épült erőműi alállomás épülete mélyalagúton keresztül össze van kötve a DAM területén található többi alállomással. A villamos energiatermelésben, kezdetben négy, a 1990-es évek közepén már csak egy generátor vett részt. A nagyolvasztó leállásával a villamos energiatermelés is megszűnt. A Keleti Erőmű és a Nagyolvasztó hűtővízgépháza (D gépház) között lévő ötemeletes épületben található a 35 kV-os, a 3 kV-os „A", „B" gyűjtősín, a 6 kV-os „C" gyűjtősín, az épület melletti gépházban a 3 kV-os, 6 kVos és a 0, 4 kV-os tokozott gyűjtősín rendszer.